Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
7. MAGYAROSODÁS / Nagy Imre Gábor
könyvek tanúsága szerint 1852 és 1925 között 11208 külföldi illetőségű dolgozó állt a DGT alkalmazásában, akik közül 61%-uk szláv nyelvterületről, 33%-uk német nyelvterületről, 6%-uk pedig más országokból érkezett. A szláv nyelvterületekről bevándorlók 18,3 %-át Morvaország, 17,1 %-át Krajna (innen ered a tágabb értelemben pécsi bányászt jelentő „gráner” szó), 14,3%-át Csehország, 4%-át Horvátország és 7,3 %-át egyéb vidékek adták. A bányatelepeken, ún. kolóniákon élők nemzetiségi megoszlása nem ismert pontosan. Szirtes Mónika számításai szerint 51%-uk szláv, 42 %-át német és 7%-uk egyéb anyanyelvű lehetett. A bányatelepekre nemcsak az eleve soknemzetiségű történelmi Magyarországról, hanem a Monarchia tartományaiból, sőt külföldi országokból is érkeztek bevándorlók, akik összesen mintegy tíz nyelvet beszéltek. A viszonylag szűk területen összpontosuló bányatelepeken és a munkahelyen egyaránt szükség volt egy közlekedőnyelvre, ez a közös nyelv először a német volt. (Éppen a német nyelvhasználat miatt sokan túlbecsülik a német bevándorlók arányát). A bányatelepeken több nemzedéken át egy kétlépcsős folyamat zajlott le, ahol elsőként a német vált közlekedőnyelvvé. A németet a bányatelepeken a 19-20. sz. fordulójától kezdve váltotta fel csak lassan a magyar, a magyarrá válás hosszú folyamata azonban csak az 1930-as években fejeződött be. A magyarosodásért sokat tett Wiesner Rajmár bányaigazgató, aki 1892-ben a DGT iskoláinak német tanítási nyelvét magyarra változtatta (112. dók.). A bányatelepen eltörölte az utcák német jelzését, a DGT épületek német felírásait és magyar dalárda szervezésébe kezdett. A „Glück auf’ köszöntést „Szerencse fel”-re, illetve „Jószerencsét”-re változtatta.405 406 Jellachich Károly Pécs magyarosodásában a papok és a tanítók szerepét emelte ki: „Pécs város abban az időben,406 igazi német Fünfkirchen volt, mert az előkelőbb polgárai a belvárosnak és a siklósi külvárosnak kevés kivétellel németek voltak, legalább mindig úgy beszéltek, éppen úgy, mint az akkor még kevés számú zsidóság, a mely későbben megmagyarosodott. Annál magyarabb volt az értelmiség, de különösen a papok, és hogy Pécs ma oly magyar a minő, azt elsősorban a papjainknak és a tanitóknak köszönhetjük.”407 (113, 115. dók.) A pécsi hazafias sajtóban az 1870-80-as évektől gyakran hangoztatták azokat a nézeteket, hogy ne legyen nem magyar nyelvű szentbeszéd és ének az istentiszteleteken, ne legyen nem magyar nyelvű újság, színházi előadás, étlap, felirat az utcán stb.408 Baranyában az 1880-as évektől bontakozott ki erőteljesebben a vita arról, hogy a római katolikus egyházban milyen nyelvű legyen az istentiszteletek nyelve. A szentmise magától értetődően latin nyelvű volt. Az istentiszteletek nyelvén az evangélium, a szentbeszéd és az egyházi ének nyelvét értették (111. dók.).409 405 SZIRTES, 1998. 115-116.; SZIRTES, 1999a. 63-64.; SZIRTES, 1999b. 49-53.; SZIRTES, 2000. 92-96. A bányamunkásság utánpótlását jórészt a Pécs környéki túlnyomórészt német falvak biztosították. SZITA, 1985. 21. 406 19. sz. közepén. 407 JELLACHICH, 1912. 25. 408 MÁRKUS, 2006. 113-152. 409 NAGY I. G., 1988. 430-432.; SZITA, 1979. 532. 299
