Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)

1. BEVEZETÉS / Nagy Imre Gábor

PÉCS VÁROS TÁRSADALMA A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN Pécs lakossága az 1848 utáni hatvan év alatt háromszorosára növekedett. 1850- ben még csak 15821 fő élt a város falai között, 1910-ben pedig már 47844 fő, sőt az itt állomásozó jelentős számú katonasággal együtt 49822 fő (1. táblázat). A város polgári lakosságának 1850 és 1910 közötti 302,41 %-os gyarapodása di­namikus városfejlődésről tanúskodott. A város lakosságának növekedése orszá­gos viszonylatban is kiemelkedett. 1850 és 1910 között a történeti Magyarország 138 vidéki városa közül csak 17-ben növekedett a lakosság nagyobb mértékben, mint Pécsett. A 25 törvényhatósági jogú város közül csak Temesvár, Kolozsvár, Kassa és Újvidék lakossága gyarapodott gyorsabban, mint Pécsé. A népességszá­mot tekintve Pécs egyre előkelőbb helyet ért el a kiegyezés utáni városi jogállású települések közül: 1850-ben a 27., 1870-ben a 18., 1880-ban a 15., 1910-ben pedig már a 13. hely illette meg.1 2 1. táblázat Pécs lakossága 1850-1920 között.2 Év Polgári lakosság Katonaság Összlakosság 1850 15821 15821 1857 18113 18113 1869 23863 23863 1880 28702 970 29672 1890 34067 1382 35449 1900 42252 1730 43982 1910 47844 1978 49822 1920 47556 47556 A népességnövekedés - mivel a város területe nem változott - két forrásból adódhatott: a természetes szaporodásból és a bevándorlásból. Pécsett 1850 és 1910 között a természetes szaporodás mérlege negatív volt, vagyis többen haltak meg, mint amennyien születtek, különösen 1850 és 1870 között. Ilyen alacsony természetes szaporulat, mint a pécsi eléggé ritka volt a magyarországi városok között. A századforduló előtt ennek elsősorban az volt az oka, hogy kevesen szü­lettek. Az 1890-es évek második felétől ellenben a halálozások aránya nemcsak hogy meghaladta az országos átlagot, hanem általában is a legmagasabb volt a törvényhatósági jogú városok között. A halálozások magas számát főként a fér­fiak nagyarányú halandósága okozta (különösen a 40-60 év közöttieké), amely a 1 KATUS, 1995. 41. 2 KATUS, 1995. 60. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom