Dokumentumok gróf Batthyány Kázmér közéleti tevékenységéről - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 14. (Pécs, 2006)

Dokumentumok 1-165

Gróf Batthyány Kázmér mint Eszéken volt teljhatalmú kormánybiztosa válasza Báró Perényi Zsigmondnak, a vegyesválasztmány elnökének kérdéseire. Debrecen, 1849. május 29. Gróf Batthyány Kázmér mint Eszéken volt teljhatalmú kormánybiztos. Báró Perényi Zsigmond urnák, vegyesválasztmány elnökének. Azon hozzám intézett felszólitás következtében, hogy mint volt országos biztos, s az Eszéki vár körülményeibe és eseményeibe legjobban avatos egyén, annak szerencsétlen feladását felvilágositó adatokkal szolgálják, legjobb tudomásom s lelkiismeretem szerint az előterjesztett pontokra egyenként válaszolván, egyelőre csak ennyit jegyzek meg, hogy én egész bizonyossággal egyedül azon időtől szólhatok, melyet magam Eszéken töltöttem; arról, - mi azon nap után történt, melyen a várost elhagytam, - csak mások által vagyok értesítve. 1. Bizonyos, hogy az eszéki várörség nem volt oly tökéletes, mint kívánatos lett volna. Ez a Zanini 8-ik századnak a felső táborba történt előmozdítása után - többnyire ujoncz, csak néhány naptól fogva, Baranyában és Tolnában nagyrészben általam alakított zászlóaljakból állott; - a jó tiszteknek országszerte érzett nagy hiányában olyanokat is kellett oda tisztekül kinevezni, kik meg nem érdemiették. Ezek maguk sem értvén a szolgálatot, nem is taníthatták be jól a legénységet, mely egyébiránt legnagyobb részt jó hangulatban volt, a mint ezt a 36-ik zászlóalj bebizonyította, mely bizonyos Rácz őrnagy, egy, noha más tekintetben hibás, de, mint tiszt szolgálatát értő s szorgalmas parancsnok alatt, kevés idő alatt meglehetősen be volt gyakorolva, s mely többször, különösen a szarvasi csatában, kitüntette magát; ugyanazon csatában az 51-ik szinte még igen ujoncz zászlóalj, a legnagyobb hidegvérrel s kellő rendben állta ki a tüzelést. A legnagyobb hiba egyébiránt az volt, hogy ezen utóbbi zászlóaljnak, ugy mint a 41-iknek, és a más különben jól begyakorlott Wasa- és Sándor- ezredekbeli századoknak sokáig, s amazoknak egész végig vagy jó parancsnokuk, vagy általában épen semmi parancsnokuk, t.i. semmi törzstisztök nem volt; a többi tiszt szinte legnagyobb részben ügyetlen s haszontalan lévén; igaz, hogy a katonai képesség nem igen haladott, sőt hogy a fegyelem nem ugy tartatott fenn, mint kellett volna. Ennek következését Csepin részünkrőli megtámadásakor történt csatában észrevevén, kénytelennek tartam magamat az egyetemes tisztikart élőmbe hivatni, elégedetlenségemet kinyilatkoztatván, azzal fenyegetőzni, miszerint, hajavulást nem tapasztalok: az egész tisztikart hivatalosan feladni, s kicseréltetését kérni fogom. Tudtomra esett, azonban, hogy sokan közülök felszólításomat szivükre vették; - hazafiságuknak hiányát különben is, kivéve néhány eseteket, nem tapasztaltam. De meglévén győződve, hogy a főhiba a törzstisztek hiányában rejlett, olyanoknak küldetését, mind a honvédelmi bizottmánynál, mind különösen a hadügyministeriumnál folytonosan sürgettem, melynek következése lön, hogy végre - január 10-12-e körül Földváry Lajos ezredes urat, mint dandártábornokot, Debreczenből Eszékre küldöttek, tehát épen egy hóval előbb, mint az Eszéki vár feladatott. - Vele természetesen s létező hiányokról tartalék nélkül értekeztem, s méltán vártam ismeretes katonai gyakorlottsága -, tiszti ügyessége -, s másutt kitüntetett erélyességétől, hogy az örséget rendbehozandja. Igaz, hogy ezáltal a hiány még tökéletesen nem volt pótolva, mert még maradt két zászlóalj, őrnagy nélkül, melynek következtében ilyeneknek küldetését felsőbb helyütt sürgettem. Ezen hiánynak tulajdonítom, hogy azon napon melyre Földváry Lajos ezredes hivatkozik, a felső s alsó város elfoglaltatott; mert az 51-ik zászlóalj - melynek a felső várost őrizni kellett, an-