Dokumentumok gróf Batthyány Kázmér közéleti tevékenységéről - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 14. (Pécs, 2006)

Dokumentumok 1-165

bizonyítványom van. Kiküldetésem célja volt: először, ha lehetséges, az akkor Nemegyei őrnagy vezénylete alatt álló Bácskába indult sereget, vagy, alkalomhoz képest más védsereget Bácskából szerezni; vagy - ha azt nem nyerhetném, Debreczenbe menni, ott a létező hiányokat és megkivántatóságokat előterjeszteni; melyeket egyébiránt már azelőtt is több izben sürgetőleg fölfedeztem; u. m. a tüzérség szaporítását, Törzs- s mérnök tiszteknek küldetését, pénzszállítást, vagy egyenesen szabadító (Entsetzungs) seregek oda rendeltetését. Minthogy Bácskában ezalatt a dolgok rosz fordulatot vőnek, 3 nap alatt Debreczenbe siettem; - itt előadásomra némi intézkedések történtek is; ugyan is több tiszt oda kineveztetett, több száz embereknek ezekkel együtti a várba történendő bevezetése elrendeltetett; - én pedig Bácskában, Csongrádban sat. teljhatalmú országos biztossá „s az ottani haderőnek fővezérévé" kineveztettem. Ezt - a mint a körülmények engedendik - Eszék várának felszabadítására használandó; - de alig érve Szegedre, alig gondoskodhatva a lehető erő előteremtéséről, egy onnan jött tiszttől azon szomorú hírt vettem, hogy elutazásom utáni 10-ik napon Eszék vára lövés nélkül megadta magát. Pedig ugyanazon haditanácsban - melyben eltávozásom megrendeltetett - több észrevételeket tettem; - többek között épen azon leverő hatásról, melyet eltávozásom a katonaságra gyakoroland. Erre az volt a válasz, hogy a katonaságot kellőleg értesitendik, hogy a segély reménye őket inkább fel fogja lelkesíteni, mint elcsügeszteni. - Ugyanakkor azt is említem, hogy a cernirozás miatt talán nem leszek képes visszajönni, de hamar tudósítást sem küldeni. Ennélfogva az volt határozva, hogy három hét alatt - bármi történjék - a vár feladásáról szó semmi esetre sem lesz; ha pedig ezen idő alatt az ellenség egész erővel ostromolná a várost, talán réseket is lőne, s annyira szorítaná a várőrséget, hogy ennek megint a védőrség szelleménél fogva, parlamentirozáshoz kellene folyamodni, ez, még akkor is oly módon fog intéztetni, hogy egy „ehrenvolle Capitulation" eléressék; hogy t.i. a védőrség egész tisztelettel s fegyveresen a várból kivonulhasson, s ez által az az országnak megmentessék, azon hozzátétellel, hogy a várparancsnokság magának fegyverszünetet, s a szükséges időt kikösse, mialatt Debreczenben székelő kormányunktól Capitulációjának ratificátióját sebes futár által megnyerhesse. Ekkor adtam át a haditanácsnak Trebersburg tábornok urnák azon „ehrenvolle Capitulatiot" illető ajánlatát, mely akkor küldetett be, amidőn s felső s alsó város általa elfoglaltatott, s melyben a városok iránti kíméletünket az emberiség nevében kikérte; s mely Capitulatiot én elutasítottam, de rendelést adtam, hogy ama városok többé fel ne gyújtassanak. A későbben kötött Capitulatiot én „ehrenvolle Capitulátio"-nak nem tartom, sőt azt - melynek protokoluma az azt Debreczenbe vivő Földváry Lajos segédtisztje által velem közöltetett - olyannak tartom, melyet a magyar kormány alatt álló várparancsnokságnak, ily kifejezésekkel - mint milyenek benne foglalvák - Ferencz József hadi parancsnokával soha nem kellett, nem szabad lett volna. 4. A kormányhoz küldött futárokat illető ezúttal itt utólagosan kimerítően nem válaszolhatok; mert arra vonatkozó irományaim kezemnél nincsenek. Annyit azonban mondhatok, hogy a kiküldött futárok tizennégy napig is ki szoktak maradni. Az út hosszú s a honvédelmi bizottmány s ennek elnökének bokros foglalatosságai következtében a futárok - mint maguk mondották - Debreczenben sokáig valának kénytelenek vesztegelni. Arra emlékszem, hogy Eszéknek legkomolyabb színben festett viszonyait magábafoglaló saját s a várparancsnoknak velem közlött s illetőleg kérelmei már jóeleve felküldettek, mielőtt a cernirozás veszedelme fennforgott volna; a külvárosoknak a bevétele után a megkivántatóságokat sürgető futárok szinte elküldettek. Annyit tudok, hogy az utolsó futár - ki néhány nappal előttem indult el Eszékről - ugyanegyidőben velem érkezett meg Debreczenben. Az Eszékvárbani létem alatt visszajött futárok pedig többnyire megnyugtató és biztató választ hoz-