Dokumentumok gróf Batthyány Kázmér közéleti tevékenységéről - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 14. (Pécs, 2006)

Dokumentumok 1-165

Mindenekelőtt ennek fékezésére s a nép hangulatára kellett hatnom, hogy intézkedéseim óhajtott sikert érjenek. És ennek eszközlésére: 1- ör A tisztelt bizottmánynak 1868. sz. alatti e vidék népeihez intézett azon rendeletét, melly a sereg kivonulásának okait taglalja, több ezer példányban kinyomattam, s a nép közötti kiosztatását elrendeltem. 2- or Az ide ./. alá zárt szózatot szinte több ezer példányban elterjesztvén, a népet rendre, engedelmességre, összetartásra és fegyverre hivtam fel. 3- or A szegedi legtulcsigázottabb menekülőket összehivatván nékiek hazánk állását kellőleg megfejtők, és fegyverfogásra hivtuk fel, mellynek eredménye immár is az, miszerint a menekülők százankint tódulnak, naponta magokat az önkéntes csapatokba bejegyzendők. 4- er Ugyan e végből szétküldők a menekültek értelmesbjeit és távolabb a pusztán lakó sorsosaikhoz s legkevésbé sem kétkedem, miszerint e lépésnek óhajtott sikere leend. 5- ör A nemeztőrséget ide .///. zárt rendeletem tanusitásakint 18 évtől 30-ig mozgóvá tenném, és a hiányos felváltási rendszert mellőzve elrendelnem, hogy a rácz mozgalom tökéletes fékezéséig folytonos szolgálatot tegyen. 6- or Elrendelem, hogy a mozgó őrséghez nem tartozók fegyvereiket, nyergeiket, karikás ostoraikat kész fizetés mellett beszolgáltassák. 7- er A vész törvényeket meghirdettetem. 8- or A Marosban lévő szállító eszközöknek a Maros jobb partjára leendő átvontatását az ellenséges ágyú golyóktól ment helyekre leendő áttételét, s a mennyiben ez nem eszközölhető megsemmisítését elrendelem. De mély bánat és bosszúság nehezedett keblemre, midőn Eszék várának gyáva feladását onnan menekülő tisztektől értettem. Mi annál mélyebben hatott kedélyemre, hogy annyi ezer magyar közül alig találkozott néhány, ki ezen minden szükségesekkel ellátott vár feladásának erélyesen ellenszegült volna. E csapás részleteiről, a vissza érkezett tisztek után következőket jegyzek ide. Az ostromló sereg, hozzávetőleg, mintegy 12-13000-ből állott, nagyobbszerü ágyukkal, s mozsarakkal ellátva. Az ellenség azonnal sánczoláshoz fogott, hihetőleg a várőrség ijesztésére; mert e munka a paralmentairozás közepette is folyitattatott. Mihelyt az ellenség mutatta magát, az elkudozások fonala azonnal megkezdett, mellynek főszitójául Földváry ezredes, Éder parancsnok és Glavics őrnagy állíttatnak. Kétszer hivaték öszve a tisztikar, melyben Földváry, előadván azt, miszerint pénz, munitio s lelkesültség hiányában a várat tartani nem lehet, a tisztikart önfeladásra hivta fel. Kölbe, Golovics s még néhányan a 41-ik zászlóaljból ellent mondottak, de szózatuk hatályosan vissza soroltatott. Február 7 és 8-dikán esti 8 órakor tartatott az utolsó Összejövetel,mellyben a vár faldása ellentmondás nélkül elhatároztatott, s teljesíttetett akkép, miszerint a legénység tisztjeitől különválva lefegyverzetten haza bocsájtatott. A vár őrségre legrosszabb hatást gyakorolt azon körülmény, miszerint Földváry s a tisztek közül néhányan az ostrom alatt az ellenségnél ebédeltek, Rácz őrnagy, Villányi és Schmidegg mint paralmentairek kiküldve, lemondásukat a várba beküldötték, s vissza nem térve az ellenségtől hivatalt kértek s nyertek, a vár kapui az ostrom ideje alatt nyitva állván, a várőrség a várban elhelyezkedett ellenséggel folytonosan érintkezésben állott, míg más részről a ki s bejáró asszonyok által a vár megadásra azon édesgetéssel buzdittatott, hogy haza bocsájtatni fognak. És ekkép Eszék elesett, mely megadásakor bírt még 2400 font puska porral és mintegy 60,000 ezüst ftnyi készpénzzel. E veszteség magában véve nagy, de morális hatása rendkívüli, s tartok attól, hogy a kato-