Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

lenne, ha a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok segítenének a náluk dolgozók lakáshoz való juttatásában. Két ügyben kéri a művelődésügyi osztály intézkedését. Alsószentmártonban 60-70 cigánygyerek van az I. osztályban. Ezeket a gyerekeket először magyarul kell megtanítani, azonban a pedagógus ilyen nagy létszámú osztályban nem tud eredményt elérni. A másik: a napközi otthon étkezési keretének felemelése. A keret 81 fő, ugyanakkor naponta 110-120 gyerek étkezik. Ez a mennyiség, vagy a minőség rovására megy. Nagy Sándor tanácstag a lakáskérdés megoldása érdekében igen helyesli a széttelepítési, de egyetért a határozati javaslatok többi pontjával is. Az 1 .c./ pontot kibővíteni javasolja azzal, hogy a nagyobb telepeken kisipari szövetkezetek mellett háziipari szövetkezetek létrehozásának lehetőségét is meg kellene vizsgálni. Különösen jelentős lenne ez az asszonyok foglalkoztatása érdekében. Szükségesnek tartja továbbá, hogy minél több cigányfiatal részesüljön szakmunkás képzésben; tervszerűen kellene biztosítani ezeknek a fiataloknak ipari tanuló iskolában, traktorista, gépkezelői tanfolyamra való küldését. Rejtő János tanácstag helyesnek tartja az előterjesztett határozati javaslatot és célravezetőnek a cigánykérdés megoldásánál. Vannak azonban olyan módszerek, amelyek ezt a folyamatot meg tudják gyorsítani. Elmondja, hogy a községekben kinn járva, sokszor lát hiányos ruházatú cigánygyerekeket iskolába menni, és ilyenkor eszébe jut, hogy otthon milyen sok jó gyermekholmi hever használaton kívül. Felveti annak lehetőségét, hogy nem lehetne-e az iskolás gyermekek bevonásával önkéntes gyűjtést rendezni. így a háztartásokban lévő felesleges ruhaneműek, játékok, esetleg egyéb tárgyak a legjobban rászorulóknak jutna. Bizonyára felmerül egyesek részéről olyan aggály - folytatja - hogy helytelen ingyenes juttatásban részesíteni bárkit is. Véleménye szerint sokkal nagyobb probléma az, hogy a cigánygyerekeknek nincs ruhájuk, cipőjük, esetleg e miatt nem tudnak iskolába járni. Kéri, hogy javaslatát tegye fontolóvá a tanácsülés. Dr. Görcs László tanácstag részletesen beszámol saját tapasztalatairól. Hangoztatja, hogy a szemlélet kérdésében mélyreható változások vannak, azonban még mindig nem elég. Sajtónak, rádiónak nem kampányszerűen, hanem állandó jelleggel kellene foglalkoznia a cigánykérdéssel. A határozati javaslatokkal egyetért, az iskolai előkészítés terén azonban nem tartja kielégítőnek. A két hónapos képzés kevés, mert ez idő alatt még magyarul sem lehet megtanítani a gyerekeket. Legalább egy éves előkészítőre lenne szükség. Bogár József tanácstag a munkára való nevelés fontosságával foglalkozik. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa is foglalkozik ezzel a kérdéssel, és alapszervei figyelmét határozottan felhívta a cigányok munkábaállításának feladataira. Egyes helyeken, főként ahol sok cigány él, nehéz elhelyezkedésüket megoldani. Éppen ezért nagyon egyetért azzal a javaslattal, hogy a megye különböző területeire telepítsük szét őket - természetesen velük való teljes egyetértésben -, mert így munkahelyet és lakást is jobban tudunk biztosítani részükre. Takács Jánosné tanácstag egyetért a beszámolóval, a határozati javaslatokat elfogadja. Beszámol a Szigetvári Cipőgyárban dolgozó cigányok helyzetéről. Végső fokon azt a következtetést vonja le, hogy érdemes velük foglalkozni, igen tanulékonyak, ügyesek, és már jó néhány kiváló szakmunkás van köztük. Gera Antalné tanácstag hozzászólásában elmondja, hogy ő különösen meghatódva hallgatta a beszámolót és nézte a bemutatott filmet, mert a felszabadulásig szüleivel és testvéreivel cigánysorsban élt ő is. Heten laktak egy kunyhóban, ruhájuk, cipőjük nem volt, iskolába