Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

bői; a dolgozók munkahelye Pécsett van, de vidékre kellene szorgalmazni az elköltözést; nehéz közvetlen, élő kapcsolatot tartani a teleppel mind a tanácsnak, mind a társadalmi szerveknek. Szükségesnek látszik ezért, hogy a pécsi járási tanács és a pécsi I. kerületi tanács illetékesei megtárgyalják a telep felszámolása körüli gondokat és esetleges közös terv előkészítésében, anyagiak biztosításában megállapodjanak. A cigány lakosság egészségügyi és kulturális helyzete A cigány lakosság egészségügyi helyzetének javítását a tanácsok állandóan napirenden tartják. Elismerésre érdemes az a segítség, amit Vöröskereszt és a Nőtanács szervei adnak a telepek tisztasága, az egészségügyi felvilágosítás, a szociális családvédelmi problémák megoldásában. A jövőben az egészségügyi ellátás, az egészségügyi felvilágosítás és családvédelmi kérdésekben jobban kell koordinálni a vöröskereszt megyei szervezetével, a komplex távlati terveket össze kell hangolni. Módot kell találni arra, hogy a vöröskereszt megyei szervezete azokra az ülésekre, a melyek a cigánykérdés témakörét ölelik fel, meghívást kapjon. Azt tapasztaltuk, hogy a cigány lakosság egészségügyi helyzete javul, a csecsemőhalandóság csökkenő, egyre többen veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. Járvány, vagy sajátos fertőző megbetegedés az utóbbi időben a cigánylakosság körében nem fordult elő. A különböző szűrő és védőoltásokat egyelőre nehéz végrehajtani, több helyütt csak igen határozott fellépéssel tudják a kötelező védőoltásokat eszközölni. A családtervezésre, a születésszabályozásra vonatkozó erőfeszítések csaknem eredménytelenek. Itt kell megemlékeznünk arról, hogy a községekbe betelepült cigányok körében szép számú egészségügyi és szociálpolitikai problémával találkozunk. Az asszimilálódás a községekbe való beköltözéssel csak megindult, de nem fejeződött be. A családok a beköltözés után a társadalomba való beilleszkedés körül nehézségekkel találkoznak. E nehézségeket néhol fokozza, hogy a helyi szervek a beköltöztetés tényével a problémát megoldottnak tekintik, a cigánycsaládokat magukra hagyják, néhol nem adnak kellő védelmet sem a betelepítés ellenzőivel szemben. Gyakran tapasztaljuk, hogy a betelepült családok munkaviszonyban álló tagjai a munkahelyen és otthon az elvárhatóságnak megfelelően gondolkodnak és viselkednek, családi helyzetükben sokszor az évszázados elmaradottsággal kénytelenek megalkudni, mert az otthoni környezetükben a társadalom formáló hatása nem érvényesül. A kérdéscsoporton belül meg kell említenünk a cigány családok anyagi helyzetét. Foglalkoztatásuk szélesedésével anyagi helyzetük valamelyest változott, ezt elősegítette a tanácsok szociálpolitikai, gyermek- és ifjúságvédelmi támogatása (segélyek, térítések stb.) Hátráltatja anyagi helyzetük javítását, hogy többségük nagycsaládos, a legkisebb jövedelmű munkahelyeket foglalhatják el szakképzetlenségük miatt, többségük még nem képes beosztó módon élni. Nem lehet eléggé elítélni azt, hogy jó néhány vendéglátó egység üzletpolitikája úgyszólván pazarlásra csábítja ezeket az embereket. (Időzített felkészülés fizetésnapokra, ittas emberek kiszolgálása stb.) Eredményesnek bizonyult a gyámhatóságok intézkedése, mely szerint a segélyek készpénzben történő kifizetése helyett a természetbeni juttatás ellenértékét közvetlenül átutalták az illetékeseknek. A cigánysorból való kiemelkedésnek nagyfontosságú tényezője a művelődésügy terüle tén a cigány gyermekek beiskolázása, az általános iskola elvégzése, szakmai képzés biztosítása.