Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

Kormány teremtsen anyagi alapot a cigánytelepek felszámolásához. A 2014/1964/V. 4./Korm. sz. határozatai, a 2047/1967, és a 2019/1969. Korm. sz. határozatok helyileg is, de országosan is élénkítették a tanácsok tevékenységét és lehetőséget teremtettek az időszerű feladatok tervszerűbb megoldásához. Baranyában fő feladatként jelentkezett a káros környezeti viszonyok megváltoztatása, állandó munkahely megteremtése, a helyes munkaerkölcsre való nevelés, a telepek felszámolása és a lakáshelyzet javítása. Az elmúlt 7 esztendő a cigányság érdekében végzett munka területén jelentős eredményeket hozott. Az igényekhez viszonyítottan azonban az előrelépés lassúnak bizonyul. Ennek - megítélésünk szerint - a szerényen nyújtható anyagi támogatás mellett az is oka, hogy a kérdést kezdetben leegyszerűsítettük, túlzott reményeket fűztünk a telepi lakosok felé irányuló agitatív és propaganda eszközökhöz, főként gyors, töretlen sikerekre számítottunk. Az elmúlt esztendők tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a cigányság társadalmi beilleszkedésének problematikája sokkal bonyolultabb. A megyén belül is az egyes települések különböző fejlődési fokon állnak, s ezek megfelelően differenciált foglalkozást kívánnak. A III. ötéves terv időszakára biztosított anyagi támogatásnál a IV. ötéves terv irányszámai hozzávetőlegesen 50%-kal magasabbak. Ez a segítség helyi erőforrásokkal kiegészítve gyorsíthatja a telepek felszámolását. A tapasztalatok alapján ki kell mondanunk, hogy a cigánykérdés megoldása nem lehet csak telepítési gond, az asszimilálódás elősegítésére komplex módon, hosszabb távra kell berendezkednünk. E terveinket támogatja a közvéleményben a cigányság egészéről kialakult kedvező vélemény, mely egyre inkább differenciáltabbá lesz. A cigányok részéről a velük való foglalkozásra különböző reagálás tapasztalható. Kezdetben a félénk tartózkodás, kételkedés jellemezte őket. A későbbiek során felütötte fejét a követelő hang, mely különösen a felemelkedés második szakaszára jellemző. A harmadik szakasz a kiemelkedés iránti őszinte törekvés, mely egészséges fejlődést és bizonyos fokú konszolidációt jelent. Gondot okoz, hogy hiányzik Baranya cigánytelepeire vonatkozó, a cigányság helyzetének tudományosan megalapozott szociográfiai elemzése. E vonatkozásban példamutató a komlói Kossuth-aknai telepről készült pályamunka Pataki György és Pusztai István III. éves tanárképző főiskolai hallgatók tollából, mely dolgozat tudományos precizitással szociográfiai mérésekkel tesz fontos megállapításokat és megfogalmaz helyes következtetéseket. A tanácsülés elé kerülő anyag elkészítését széleskörű felmérés előzte meg. A feldolgozott adatokat a községi tanácsok bocsátották rendelkezésünkre. Ezek az adatok nem minden esetben fedik teljes pontossággal a tényleges helyzetet, ezért az előterjesztésben felsorolt adatokat csak hozzávetőleges pontosnak kell minősíteni. A cigányság alakulása 1962-ben a megyében 3395 családban 15.934 cigány élt. Legtöbb cigány a siklósi járásban, a legkevesebb Szigetvár városban volt. A legújabb mérések szerint 17. 248 cigány lakik a megyében. 1314 fővel több, mint 7 évvel ezelőtt. A növekedés 8,2%-os. A lakosság számához viszonyítva 1962-ben 5,6%, jelenleg 6,2% a cigányok aránya. Az egy családra jutó népesség 4,9 fő (1962-ben 4,7 fő). Csak a szigetvári járásban és Mohács városban tapasztalható létszámcsökkenés, erőteljesebb a növekedés a pécsi járásban. Megállapításunk szerint a cigánynépesség letelepítése tekintetében figyelemre méltó, hogy az elmúlt 7 év alatt eltolódtak az arányok a községek közvetlen közelében, vagy a községekben élő cigánycsaládok javára. Jelenleg 973 család él (4342 fő) telepen, (1962-ben 1422 család 6489 fővel) 441 család (2960 fő) a falvak szélén (1962-ben 546 család 2552 fővel ( 2087 család (10.810 fő) a falvakban (1962-ben 1427 család 6863 fővel).