Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

Feltétlenül hangsúlyozni kell azonban, hogy e jelenség általánosítása torzításhoz vezet, és általában a cigánylakosok egészére nézve nem jellemző. Ezt azért is hangsúlyozni kívánja a bizottság, mert ennek az elvnek általánossá tétele azt a gyakorlatot szüli, - mint ezt Alsószentmártonban tapasztaltuk - hogy cigány részére belterületen házhelyet, vagy lakást nem adnak, feltételezve azt, hogy a szóban forgó cigánycsalád úgyis visszatér nyomorúságos körülményei közé. Tehát nem valami faji, és lelkialkatról van szó, hanem az idők során kialakult hagyományos és családi kapcsolatok erejéről. Ennek megbomlása azonban egy-egy cigánytelepen is erjedést idéz elő s felkelti a cigánylakosokban a jobb élet felé törekvés egészséges ösztönét. Összefoglalóan tehát ki kell mondani, hogy a cigányság problémájának társadalmi megoldásában ajelenleg meglévő elkülönített és zárt cigánytelepek megszüntetése kulcskérdéskéntjelentkezik. Egy-egy telep zárt rendszerének megszüntetése indítja meg a telepek széthullásának folyamatát. Ezért minden lehető eszközzel elő kell segíteni azt, hogy az erre hajlandóságot mutató és az anyagi eszközökkel rendelkező cigánylakosok részére a községek belterületein biztosítsunk házhelyet, adjunk házépítési engedélyeket, vagy ha mód van, utaljunk ki állami lakásokat. 3. Munkaviszonyok, a munkába álljtás problémái A megyében élő cigánynépesség fele 6596 a munkaképes korú. Ebből férfi 3476 és nő 3120. A Politikai Bizottság határozatából ismert egyharmados aránynál megyénkben jobb képet mutat az állandó munkahellyel rendelkező cigánydolgozók százalékos aránya. Az összes munkaképes korú népesség 44%-a állandó munkával, 25%-a alkalmi munkával keresi kenyerét. A zenészek, vándoripart űzők és értelmiségi foglalkozásúak arányszáma együttesen 2,5%-ot tesz ki. Sajnálatos azonban, hogy az összes munkaképes korú dolgozó 27%-a semmilyen munkát nem végez. A magas arány mögött abszolút számokat tekintve leginkább a női munkanélküliség húzódik meg. Az állandóan foglalkoztatottak 23%-a iparban, 9%-a bányában, állami gazdaságban és termelőszövetkezetben együttesen 48%-a, egyéb munkahelyen 21%-a dolgozik. Ki kell emelni, azt az elmaradottságot tükröző számot, amely a dolgozók szakképzetlenségére mutat. Az értelmiségi foglalkozású cigánydolgozók száma az egész megye területén mindössze 8, s közöttük 133 szakmunkás található. A cigányság társadalmi felemelkedésének első lépése a munkaképesek állandó munkába-állítása lenne. A cigányság életmódjára való tekintettel ez nem kizárólag az anyagi természetű problémák megoldása, vagy részbeni megoldása lenne, hanem a fegyelmezett és rendszeres életmódhoz való szoktatás erkölcsi és kulturális emelkedés első és legfontosabb lépése. Az állandóan alkalmazásban álló cigányszármazású dolgozók magatartásán, öltözködésén és a társadalmi rendbe való beilleszkedésén szembeötlően érzékelhető a viszonylag rövid időn belüli fejlődés. E téren igen sok feladata van a munkáltató vállalatoknak, intézményeknek, mivel ezeket a dolgozókat kulturált életre nevelni is kell. A bizottság alapos vizsgálat alapján a következőkben határozza meg azokat a nehézségeket, amelyek a cigányság munkábaállítása elé ma még akadályokat gördítenek. a) A munkaadók előítéletei A cigányok munkába álló viszonyáról elterjedt általában az a hit, hogy nem szeretnek dolgozni, koldulásból és lopásból tengetik életüket. Ez a hiedelem a tapasztalat szerint is teljesen tarthatatlan. Sajnos azonban gazdasági vezetőink egy részének tudatában ez még ma