Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács Egészségügyi és Szociális Bizottsága Cigányügyi Albizottsága üléseinek jegyzökönyvei előterjesztésekkel

Pl. Szigetváron ingyenes ellátást biztosítottak, s ennek ellenére 4 cigány tanuló kimaradt idén a napköziből. Felvételük a felső tagozatban bármikor megoldható lenne - még tanév közben is - ha ezt igényelnék. Jelentős lépésnek, s a cigány tanulók oktatását-nevelését igen kedvezően és eredményesen befolyásoló szervezeti formának tartjuk az egésznapos iskolai rendsze

r bevezetését 9 iskolánk 26 tanulócsoportjában. 1974/75-ben a 9 iskola 657 tanulójából 145 cigány, a cigány gyermekek 3,5%-a. Különösen eredményes ez a foglalkoztatási forma Pécsszabolcson, Dencsházán, Kétújfalun, Dunaszekcsőn, Orfün. A cigány tanulók oktatását-nevelését segítik az általános iskolai diákotthonok is. 1971/72-ben a 4141 cigány tanulóból csak 24 (0,6%) volt lakója diákotthonainknak, 1974/75-ben a 4174-ből 73-ra (1,7%) növekedett arányuk. A 411 diákotthonos tanuló összlétszámának 17.7%-a cigány, az országos 4,8%o-hoz viszonyítva. Említést érdemel, hogy az almamelléki diákotthon lakóinak 50%o-a cigány tanuló, az ibafainak pedig közel 1/3 része. A cigány tanulók, ill. szülők szociális segítése általánosnak mondható. A tanácsok, társadalmi szervek ruha- és tanszersegélyt adnak az arra rászorulóknak, a bejáró tanulókat utazási segélyben részesítik, kedvezményes napközis és diákotthoni elhelyezést biztosítanak. Elég sok gondot, problémát okoz az, hogy azokon a településeken, ahol sok a cigány tanuló, oktatásukat-nevelésüket gyakran képesítés nélküli nevelök végzik. A képesített nevelők egy része - miután válogathat az álláslehetőségekben - nem vállalja ezt a nehéz feladatot, vagy bizonyos idő után belefárad a kevés eredménnyel járó munkába, s ezért változtat munkahelyet. Jellemző ez elsősorban Alsószentmártonra, Egyházasharasztira, Gilvánfára, Versendre. Még a képesítés nélküli nevelők egy része sem vállalkozik tartósan ezekben az iskolákban munkára. Természetesen vannak pedagógusaink, akik hosszú évek óta szívós, következetes, eredményes munkát végeznek a cigány tanulók felzárkóztatása érdekében. Munkájuk, erőfeszítéseik eredménye mindaz, amit az előző fejezetekben elemzett fejlődés tükröz. Hosszú lenne felsorolni név szerint ezeket a nevelöket, akik minden elismerést megérdemelnek jó munkájukért. A cigányosztályt és cigánynapközit vezető pedagógusok pótlékának biztosítása mellett iskolavezetőink; Művelődésügyi Osztályaink törekedtek mindig arra, hogy a cigány gyermekekkel eredményesen foglalkozó pedagógusok munkáját erkölcsileg és anyagilag is elismerjék. Közülük nem egy kitüntetésben részesült. Többségüknél differenciált bérfejlesztéssel és differenciált pénzjutalommal honorálták munkájukat. Itt említjük meg, hogy az Oktatási Minisztérium 1974-ben meghirdetett „Mit teszek a cigány gyerekek eredményes nevelése-oktatása érdekében?" című pályázatán Szerencsés Rudolfné iskolavezető és Pápai Márta tanítónő (Komló, Kossuth-akna) díjat nyertek értékes tanulmányaikkal, s a legjobb pályázatokból készített gyűjteményes kötetben mindkettőjük munkája helyet kapott. A kötetet az OM. az ország valamennyi iskolájához eljuttatta, ahol cigány gyermekekkel foglalkoznak. Az oktatási Minisztérium utasítása és irányelvei alapján január hónapban kidolgoztuk a cigány gyermekekkel foglalkozó pedagógusok anyagi elismerését szolgáló céljutalmazási szabályzatot, bevezetésére a közeljövőben sor kerül. A cigány gyennekek pályairányítása sem egyszerű feladat, főként ott, ahol a család még nem emelkedett ki a „hagyományos" cigány életmódból. Sok cigány szülő csak az írás és olvasás elsajátítását tartja szükségesnek. Más foglalkozás nemigen jelenik meg képzeletvilá-