Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)
Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel
A megyei cigánylakosság jelenlegi helyzete A községi tanácsok által készített jelentések és személyes tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az évszázados társadalmon kívüliség után a cigányság jelenleg olyan fejlődési fázisában van, amely érett arra, hogy asszimilálódjon társadalmunk egyéb rétegeihez, illetve egészéhez. A Politikai Bizottság határozata és annak szelleme feltétlenül helyesnek bizonyult, mert a cigányság heterogén társadalmi és néprajzi szerkezete valóban azt igazolja, hogy nem lehet nemzetiségről beszélni. Néprajzi kutatók és szociográfusok szerint a cigányság eredete nem vezethető vissza egy egyetlen nemzetre, vagy nemzetiségre. A különböző helyekről idevándorolt cigányok más-más nyelvet beszélnek, más-más kultúrával rendelkeznek, szokásaik különbözőek, sőt belső tagozódásuk is néha annyira kézenfekvő, mint pl. Mohácson, hogy egymással ellentétbe is kerülnek. Mohácson az egyik cigánytelep lakója nem házasodhat a másik telep lakójával, mert mint már erre példa is volt, mindkét telep kiközösíti őket. A belső nyelvi és kulturális ismérvek alapján meglevő különbségeken túlmenően lakhelyük szerint is lényeges differenciák választják el egymástól őket. Nem lehet összehasonlítani például a versendi cigányszármazású embert az alsószentmártoni cigánytelepen lakóval. Minthogy az előző minden tekintetben az utóbbi fölött áll. A származás egységességének hiányát mutatja pl. az, hogy a versendi cigányság zöme tulajdonképpen nem is cigány, hanem még az elmúlt időkben ideszármazott, az Alföldön elszegényedett paraszt elemekből tevődik ki. Ily módon megállapítható, hogy ma már a cigány fogalma nem nemzetiségi kategória, hanem sokkal inkább társadalmi, amely az általános életmódra, fejlettségi fokra vonatkozik. Van arra is példa, hogy cigánytelepen valamilyen oknál fogva elszegényedett nem cigány család is él, ugyanolyan körülmények között, mint a cigányok (Komló). Megállapította a bizottság, hogy a cigányság jelenlegi helyzete feltétlen társadalmi beavatkozást igényel. Ugyanakkor le kell szögezni azt, hogy a felszabadulás előtti állapothoz képest a cigányság rétege talán nagyobb utat tett meg a társadalmi fejlődés útján, mint a társadalom egyéb rétegei. A szocialista társadalom építésének spontán következményeként elmondható, hogy a cigányságot jellemző vándor élet megyénkben megszűnt, s a cigánylakosság az erdőből a lakott területek felé szivárgott. A cigány lakosság körében igen figyelemreméltóan keverednek az új és a régi elemek. Az újat leginkább az ifjúság képviseli, akik a régi szokásokkal, hagyományokkal felhagytak, s már most észrevehetően hasonul a nem cigány lakossághoz. Általános magatartásuk, kulturáltságuk, öltözködésük foka lényegesen magasabb, mint az idősebb generációé. Az új és egészséges elemek, másrészt a városokba, vagy községekbe betelepült cigány családoknál figyelhetők meg. Ezeknél lényegében már az úgynevezett cigánykérdés nem kérdés, problémáik azonosak a nem cigány lakosok problémáival. A legelmaradottabb viszonyokat a cigánytelepeken lehet tapasztalni. A kérdés társadalmi megoldásának perspektívájaként éppen azért már itt, a cigánytelepek megszüntetését kell megjelölni. A régi és az új harcának jegyeit viseli magán, azonban még egy-egy kunyhó vagy putri is. Láttunk olyan putrit, amelyben fényezett kombinált bútor, rádió, sőt televízió is található volt. Beszéltünk olyan cigány emberrel, aki jelenleg még igen primitív körülmények között, de már többé-kevésbé jól berendezett kunyhóban él, és aki a leányának most készül Panni-robogót vásárolni. A cigányság mai helyzetét a két véglettől eltekintve az jellemzi, hogy megérett arra,