T. Mérey Klára: Baranya megye települései az első katonai felmérés idején - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 12. (Pécs, 2004)
Következtetések
(Melczer, Sauska, Petrovszky, Horváth, Siskovics, Losek, Kajdacsi, Vrancsics, Boronkay, Perczel, Sixty család) falvai is többnyire a megye nyugati részén helyezkednek el, közel a közbirtokosairól nevezetes Somogy vármegyéhez. De közbirtokos lakott és volt birtokos a 8 mezőváros közül kettőben (Szentkirály, D. Szekcső) is. A megye lakosainak anyanyelvi megoszlását feltüntető térkép a megye nyugati részén zömmel magyar falvakat mutat, amelyek között azonban egyre nőtt a németekkel keveredő vegyes falvak száma és aránya, ahogyan ezt a Korabinszky lexikon és a Descriptio adatainak egybevetése világosan megmutatja. Somogy és főként Tolna megye határterületein sok a tisztán német anyanyelvű falu. Külön kell megemlékeznünk az illyrként említett délszláv lakosokról, akik között horvátokat, szerbeket, bunyevácokat, sokacokat stb. egyaránt találhatunk. A délszlávok megoszlásának problematikáját megyénk területén is széleskörű szakirodalom tárgyalta, amelynek ismertetését nem tekintem feladatomnak. A délszlávok megoszlásának kérdésében T. Papp Zsófia, a Descriptio ismertetése során elfogadott álláspontját vettem át. 180 A lakosság anyanyelvi megoszlását feltüntető térképet csupán azért vázoltam fel, mert szerettem volna eldönteni azt, hogy megyénk újratelepülésének harmadik periódusában milyen módon helyezkedtek el nemzetiségeink. E térkép alapján úgy vélem, megállapítható, hogy a németek betelepülése nem korlátozódott egyes, a betelepítésben élenjáróan buzgólkodó nagybirtokos birtokaira. A német lakosság területileg terjedt tovább, keresve a megtelepülés jobb feltételeit, s nem igen volt figyelemmel magára a birtokosra. Betelepedésük már a 18. század elején elkezdődött, de a közvetlen háborúkból már nem vették ki a részüket. A délszlávok közül a szerbek a török elől menekülve érkeztek és húzódtak fel a Duna mentén. Érdekes színfoltként emelem ki a görögöket, akikről a Descriptio még konkrétumokat közöl. Ezek bizonyosan azok a török elől a Balkánról felhúzódó görögök kereskedők voltak, akik- rendszerint - „a nagy folyóhoz", a Dunához közel telepedtek le. Mint láttuk, a Descriptio adatai szerint a görögkeleti vallású görög lakosok Vörösmarton, Laskon, Kácsfaluban, Karancson, Herczegszőllősön és Csúzán, ezeken a vegyes lakosságú településeken éltek Baranya megye területén 1786-ban. Cigány lakosokat mindössze egy településen: Drávaszentmártonban említenek. Mindezek az adatok további kutatásokra ösztönözhetik a helytörténet munkásait, kutatóit. Munkájukat megkönnyíthetik azok a térkép-összehasonlítások, amelyek egy-két éppen betelepülő falu vagy puszta további terjeszkedését mutatják már néhány év után. Itt szeretném megemlíteni, hogy például a 19. század elején készült térképen - amely e felmérésünkhöz, áttekintésünkhöz alaptérképül szolgált - megyénk nyugati határán, Tormás és Szágy között feltüntetett Kövesd nevét hasztalan keressük a katonai felmérés térképszelvényén. A népszámlálás anyagában viszont - Melczer-birtokként -16 házzal és 92 lakossal feltüntették. A Descriptióból ugyancsak hiányzik. Ugyancsak hasztalan kerestem a 19. század elején készült térképen Magyarbóly és Lapáncsa között feltüntetett Lipovitza falut a katonai felmérés anyagában s a népszámlálásban feljegyzett települések között. Ez már valószínűleg későbbi betelepülés lehetett. S ugyanez áll sok pusztára, amelyek neve a későbbi térképen már szerepel, de a térképszelvényeken és a Leírásban még semmi nyomuk sincs. Ezek mögött, a különböző időben készült térképeken tapasztalható eltérések, a „fejlődések" vagy esetleges „visszafejlődések" mögött az élet sokszínűsége lüktet, melynek utánajárni, az igazságot kikutatni egyike a legszebb történészi feladatoknak. 180 T. Papp i. m. 20. o. (74. jegyzet).
