T. Mérey Klára: Baranya megye települései az első katonai felmérés idején - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 12. (Pécs, 2004)
A települések
lehet ott közlekedni. Magas törzsű fákból áll az erdő, és abban is csak a kijelölt úton lehet járni. Rétjei szárazak. A hegyen levő erdőn át vezető utak esős időben rosszak. A völgyben vezető utak közepes minőségűek. A falu a hegyoldalban fekszik. A 31. sz. alatti Komló Hetentől (ma: Hosszúhetény) 2, Egrettői (Egregy) 3, Jánositól 3/4, Szálaktól (amely Szopok elirt formája lehet) félórányira van. Az itt elfolyó víz egy malmot működtet itt. Az erdő magas törzsű, sűrűn benőtt, mint az e szelvényben levő helység többségében is. A rétek szárazak. Az utak nehezen járhatók. A hegy lábánál fekszik. A térképszelvényen Komlótól északnyugatra találjuk az ott Szapak néven szereplő, s a mérnöki leírás 30. sz. alatti, Szálak névformában feljegyzett Szopokot. Ez a falu Peletzkitől fél, Széktől 3/4 órányira van. Egy jelentéktelen patak folyik rajta át. Az erdő magas törzsű, bozótos. A rét kissé nedves. Az útjai nehezen járhatók. A hegyoldalon fekszik. A19. sz. eleji térképen Szopok névformában találjuk. Maradva ezen vidéknél, vizsgáljuk meg most az itt említett Peletzki falut, amely már e szelvény egyházi birtokai közé tartozik. A 19. századi térképen Pölöske néven szerepel, nyilván ennek a falunak nevét is a német anyanyelvű hadmérnökök „ hallották", illetve írták el. Pölöske az első népszámlálás idején a „Pécsi Plébánia" tulajdonában volt. 37 házat és 272 főt jegyeztek fel benne. A tőle nyugatra fekvő Kis Hertelén (Hertelend) a Pécsi Szeminárium birtoka volt, 15 ház állott benne és 67 főt jegyeztek fel területén. Korabinszky lexikonában Pölöschke magyar faluként szerepel a hegyháti járásban, Hertelendről csak annyit jegyzett fel, hogy a hegyháti járásban két ilyen nevű falu volt. A Descriptióban Pölöske katolikus magyar és Kishertelend katolikus magyar és német faluként szerepel. Mindkettő Magyarszék filiája. 87 A mérnöki leírás - a 29. szelvény 2. számaként - Pölöske távolságát Jánositól fél, Vaszartól 2 1/4, Tékestől 3 órára becsülte. Egy templom alkotta benne a szilárd anyagú épületet. Az itt elfolyó patak e helységnél is egy malmot forgat, mint Jánosiban. Mocsaras a talaja, és csak a megjelölt úton lehet haladni rajta. Magas törzsű sűrű erdejében is csak a megjelölt utak használhatók. Rétjei szárazak, a hegyen át az erdőben vezető utak eső esetén használhatatlanok. A többi, a völgyben haladó utak közepes minőségűek. A falu egy meglehetősen meredek hegyoldalon szétszórtan terül el - írta a mérnök az utolsó pontban. Pölöskétől nyugatra találjuk a Kis Hertelén néven nevezett későbbi Kis Hertelendet. Ez a falu a mérnöki leírásban 3. szám alatt szerepel, és távolsága Pölöskétől és Ligettől is egy-egy óra, Oroszlótól 11/4 óra. Nagyon kis falu - írják a 2. pontban. Az alatta elfolyó patak két malmot működtet, és ahol az út Szék felé vezet el, ott három jó híd áll rajta. A többi adata Jánosiéval azonos, vagyis magas törzsű, sűrű erdeje csak a kijelölt utakon használható. Rétjei szárazak. Az utakkal és a falu helyzetével kapcsolatban ugyanazt írta a jelentés, mint Pölöskén. E falvaktól és Szopoktól is délre, a szelvény legdélkeletibb pontján a Szent Imre és a Szárazgödör völgy között egymás mellett fekszik Mánfa és a térképszelvényen Putafa vagy Pusztafa néven jelölt falu. Ez utóbbit Budafával azonosíthatjuk a 19. századi térkép és a német anyanyelvűeknél gyakorta előforduló P-B hang tévesztések miatt. Mánfa és Budafa is a „pécsi plébánia" tulajdonában volt, az előbbiben 41 ház állott és 272 fő lakta, Budafán 24 házat talált a népszámláló és 195 lakost. Korabinszky munkájában Mánfa a hegyháti járásban szerepel, mint magyar falu, Budafa pedig ugyanott a hegyháti járásba tartozó adatával került be. A Descriptióban Budafa magyar, Mánfa magyar és német faluként szerepel. Lakosai katolikusok és Magyarszék filiája mindkét község.
