T. Mérey Klára: Baranya megye települései az első katonai felmérés idején - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 12. (Pécs, 2004)
A települések
magyar református faluként említi Baranya vármegyében, Sósvertikéhez és Sellyéhez közel. 28 Korabinszky lexikonában a siklósi járásban, református templommal jelölik Iványit, míg a Descriptióban magyar és református lakosokról tesznek említést, akik a Somogy megyei Sellyére vagy a Baranya megyei Bogdására járnak templomba. 29 A katonai leírásban a 30. szekcióban a 8. faluként Iván néven jegyezték fel és három helységtől való távolsága szerepel a megfelelő rovatban. Réfalutól 1 1/4, Bogdásától 3/4 és Sellétől 11/4 órányi távolságban volt. A vizek rovatában egy vizesárokról ír, amely mély és talaja iszapos, csak a hídon lehet közlekedni ezen a szakaszon. Az erdők és a rétek rovatában az előtte feljegyzett Kiscsány adatait dcttózza. Az utak rovatában azt jegyezték fel, hogy azok csak száraz időszakban járhatók, nedves időszakban járhatatlanok. A falu egy „erős" (starke) erdőséggel szabdalt síkságon fekszik. A 19. század eleji térképen Ivány néven találjuk. S meg kell még említenünk az ugyancsak e szelvény nyugati szélén fekvő Kákicsot, amely Vályi szerint-Batthyány-birtok volt a szentlőrinci járásban. 30 Tőle északnyugatra, e szelvény szélén feküdt még Marócsa (a térképszelvényen Marócza, a 19. századi térképen Marotza a neve.) Az első hazai népszámlálás anyagában is Baranya megyei községként szerepelnek, mindkettő herceg Battyány Ádám birtokában volt az első népszámlálás idején. Kákicson 29 házat és 286 főt írtak össze, Maróczán 21 házban 187-en laktak 1784-ben. Korabinszkynél Kakicsch néven szerepel az első, mint a siklósi járásban levő falu, református templommal, Maroscha ugyanebben a járásban, magyar falu volt. A Descriptióban Kákics és Marocsa is a szentlőrinci járásban fekvő református magyar faluként szerepel, mindkettőnek lakosait egyházilag Bogdásához tartozónak jegyzik fel. 31 Kákics a hadmérnök jelentésében a 30. szelvény 2., Marocsa a 3. száma alatt található. Kákics négy falutól való távolságát tüntették fel: Marócsától 1, Okorágtól 3/4, Drávafoktól 1 3/4 és Bogdásától 1 óra távolságra volt. Szilárd épületként egy kis templomát jegyezték fel. Az erdők rovatában Kákics és Marócsa esetében is Sellye adatait dettózza. A rétek rovatában különböző mocsaraktól körülvettnek jelzi a leírás készítője. Az utak rovatába feljegyzi, hogy az utak, amelyek itt találhatók, az egész szelvényt átszelő mocsarak miatt nehezen járhatók (beschwerlich). A térképen a templomot is jelölték. Marócsa távolságát Okorágtól 1/4, Drávafoktól 11/2, Bogdásától 1 3/4 órányira írja, s a vizek rovatában feljegyzi, hogy a mocsár többnyire folyékony állapotú. A rétek rovatába az erdőknél fekvő rétek többnyire száraz voltát jegyzi fel. Mindkét falu - természeti környezetével - a Somogy megyei Sellye mezőváros és Okorág faluhoz hasonlít. Meg kell jegyeznem, hogy a szelvény végén, a 24. sz. alatti Páprád után feljegyezték még Ozd nevét azzal a megjegyzéssel, hogy az a IX. oszlop 29-30. szelvényében fekszik, ott jegyzik fel adatait. Ezen a szelvényen Somogy megyéhez akkor három település tartozott: Okorág, Sellye és Iztára néven feljegyzett Sztára. Mindhárom Batthyány-birtok volt, Okorág Tódor gróf, míg Sellye és Sztára Lajos gróf uradalmához tartozott. Népesebb települések voltak. Ez a szelvény is döntően még a rendezetlen vizek okozta nehéz gazdasági helyzetről ad tájékoztatást. AIX. oszlop térképanyagában tovább haladva északi irányban a 29. szelvény négy lapját vesszük elő. Ennek oldalán 19 helységnevet találunk, de ezek között van Ozd is, ame28 Vályi András: Magyar országnak leírása. Buda, 1799. 2. köt. 231. o. 29 Korabinszky i. m. 266. o. - T. Papp i. m. 28. o. 30 Vályi i. m. 2. köt. 265. o. 31 Korabinszky i. m. 273, 402. o. - T. Papp i. m. 27. o.
