T. Mérey Klára: Baranya megye települései az első katonai felmérés idején - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 12. (Pécs, 2004)
A települések
dők rovata üres. A rétekről írva feljegyzik, hogy északi irányban (gegen Abend) mocsarasak. A Nyárád felé vezető út - mocsarak és a „kellemetlen" rétek (übele Wiesen) miatt ugyancsak rossz. A major fekvését tárgyaló rovat üres. Sátoristye „puszta" státusában lévén, sem a népszámlálás, sem a Descriptio anyagában nem szerepelnek adatai, sőt még Vályi sem említi lexikonában. Fényes Elek jóval későbbi munkájában a baranyavári járás pusztájaként jegyzi fel „Földvár vagy másképpen Sátoristye" néven (a 19. század eleji térképen is ezzel a két névvel találjuk). Akkor Károly főherceg birtoka volt, nyilvánvalóan előtte is a főhercegi birtoktesthez tartozott. 160 Ez a szelvény a Duna közelsége miatt stratégiai szempontból is fontos terület volt. A viszonylag ritka településhálózat (összesen 9 település, közöttük Mohács ó- és újvárosának megkülönböztetésével), több patak és fontos útvonalak szelik át ezt a szelvényt és szerepelnek a leírás anyagában is. A vizek használhatósága, ihatósága kiemelt szerepet kap. Ezzel befejeződik ennek az oszlopnak a 33. szelvénye. Az egész szekción a Duna uralkodik, ez a folyó nyomja rá bélyegét. Ehhez csatlakoznak a kis vizek szalagjai: a Becsvar Jurek (a pécsváradi Jurek patak), a Csele patak az Ó- és Uj részre felosztott Mohács, régi és az új sok furcsa keveréke. A romok és az új kápolnák, amelyek már nemcsak megtelepedésre, de egy elért bizonyos fokú jómódra is vallanak. S lehetne még sorolni mindazt, amiről a leírások nem tesznek említést, de a szelvényen feltüntetett nevek maguktól is beszélnek. Mint láttuk, ezen a szelvényen két mezőváros is szerepel: az egyik Mohács, a keleti oldalon, a Duna mellett, a másik „Markt Bólly" névírással e szelvény délnyugati szélén. .A többi baranyai mezővároshoz hasonlóan, ezeknek a Descriptióban külön rögzített iparosadatait is megvizsgáltuk. Az első népszámlálás idején az 1515 lakosú Bolyban összesen 36 iparosmestert jegyeztek fel, akik 19-féle mesterséget folytattak. Az élelmiszeriparban l-l pék és mészáros dolgozott, a fémipart l-l bádogos és lakatos, továbbá 3 kovács képviselte. A bőriparban 10 mestert jegyeztek fel (2-2 csizmadia és tímár, 3-3 szűcs és varga alkotta ezt az iparágat). A textil- és ruházati iparban l-l harisnyaszővő és pokrócos, 2 szabó és 3 takács dolgozott, tehát összesen heten. A fa- és építőiparnak 9 mestere volt: l-l asztalos és esztergályos, 4 kádár és 3 kőműves. Rajtuk kívül feljegyeztek még 2 fazekast és 1 dohánykészítőt. Mindez a nagyrészt németajkú mezőváros áruigényéről is képet ad: harisnyát viseltek, szerették a dohányt, de szükségük volt csizmára, más lábbelire és prémeket feldolgozó mesteremberekre is. 161 A másik mezővárosban: Mohácson ekkor 4698 lakos élt, több mint kétszer annyian, mint Bolyban. Az önálló iparosmesterek száma 161 fő volt 1785-ben, akik29-féle mesterséget űztek. Az élelmiszeripar 7 mestere közül 4 volt molnár, s l-l mester volt mézeskalácsos, mészáros és pék. A fémipar 8 mestere közül 3 volt lakatos és 5 kovács. A bőrfeldolgozó ipar volt a legnépesebb, akik 7-féle mesterségben dolgoztak. 18 volt közülük csizmadia, 15 bocskoros varga, 1 kordoványos, 6 szíjgyártó, 9 szűcs, 3 varga és 1 tímár. Hasonlóképp népes volt a textil- és a ruházati ipar is: 27 mestere közül 7 volt szabó, 2 szűrszabó, 5-5 volt takács és kalapos, 4 kötélgyártó, 3 harisnyakészítő és 1 gombkötő. A fa- és építőiparnak 16 mestere volt, akik 6 szakágazatban dolgoztak, ahogyan azt ma mondanánk. 2 ács és 4 kőműves képviselte az építőipart, 3-3 asztalos, kerékgyártó és kosárkötő a faipart. Egy esztergályost is feljegyeztek még ebben az iparágban. A mezőváros iparosainak zöme azonban a kő-, föld- és agyagiparban dolgozott: 8 fazekast és 40 korsóst jegyeztek fel Mohácson! Igen nagy volt már akkor a kereslet a mohácsi korsó iránt, amely mindig hidegen tartotta a vi160 Fényes i. m. 1841.43. o. 161 T. Papp: Iparosok. 87. o.
