Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 11. (Pécs, 2003)

Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei

8/b. Tárgy: A cigány albizottság jelentése 1961. szeptemberében Tisztelt Tanácsülés! Pécs mj. város tanácsa az 1961. február 20-án tartott ülésének 5/1961. sz. határozatával a szociálpolitikai bizottság mellett működő cigány albizottságot hozta létre. Elhatározásában konkrét feladatként a cigány származású lakosság életmódjának tanulmányozását és ezt követően az albizottság részéről teendő javaslattételt tűzte ki. A bizottság személyi összeállításának visszatükröződéséből, amely szerint egészségügyi, jogi, szociológiai szakemberek képezik az albizottság tagjait, arra következtettünk, hogy feladatunknak tudományos jellegű feltárásával is közelednünk kell a közismerten nehéz probléma megoldásához. A bizottság az említett számú határozat nyomán f. év március 14-én megtartotta alakuló ülését a kis tanácsteremben. Ettől kezdve csaknem hónaponként tartott üléseken, megbeszéléseken foglalkozott a bizottság a rábízott kérdéssel, nemcsak a tanácsi határozat, hanem a saját emberi lelkiismerete és szociális öntudata ösztönzésében is. Csak az első alakuló ülés zajlott le a városházán, a többi megbeszélést mind a cigánylakta központi helyeken a helyszínen tartottuk és így a bizottság hatalmasul kibővült a küzdelmeink célját jelentő cigányok százaival. Meg kell mondanom, hogy a végrehajtó bizottság utólagos jóváhagyásának reményében elnöki tisztemből kifolyólag esetenként olyan aktívák, illetve szakemberek meghívását is érvényesítettünk, akik a helyzethez alkalmazkodó ismereteikkel segítségünkre voltak. A bizottság az első pillanattól kezdve számolt azzal, hogy munkaköre legnehezebb a tanács összes bizottságainak feladatai között, és ez is ösztönzőleg hatott abban az irányban, hogy működésünket lehetőleg mégis csalódás nélkül végezzük. Munkánk elején számításba vettük az egyformán súlyos kettős nehézséget, amellyel mint a chimerai oroszlán kettős fejével, egyszerre kellett megküzdenünk. Az egyik nehézség magában a cigányságban rejlik, ősi ösztönökkel konzervált, sok tekintetben még ma is társadalomellenes adottságaival, a természeti népekre emlékeztető disszociális hajlandóságaikkal. A másik nehézség pedig az, amelynek politikai vonatkozását nem hallgathatjuk el, hogy társadalmunk egy részében a tömegek bizonyos hányadában eluralgó antiszociális magatartása rejlik. A cigányságot negatíve élesen megkülönböztető megítélésével, amely természetes velejárója volt a lezajlott társadalmi rendszernek, de nem lehet birtoka egy olyan társadalmi rendszernek, amely minden elválasztó falat lebont ember és ember között, és amely egyetlen valutát ismer: az alkotó munka értékét. Cigány kérdésünk alapproblémáját az képezi, hogy átvettünk örökségként olyan apró társadalmi közösségeket, amelyek ma, az űrrakéták korában is - legalábbis települési formációjában - megmaradtak középkori mivoltukban, vagy akár joggal elmondhatjuk: a nagyárpádi négyezeréves zóki kultúra állapotában. Nem téveszthet meg bennünket az, hogy némelyik cigány telepen üvegezett tejet isznak kiflivel, vagy a fiatalok nylon inget hordanak. Ezek az örvendetes jelenségek még élesebb kontrasztként kiemelik azt a tényt, hogy pl. a Majális téren zárt erdei településen közel 120 cigány lakik sárkalyibában. 3x4 méteres térségben 8-10 személy tengődik egyetlen WC nélkül, és hogy 12 éves leánnyal az apja szekszuális közösségben él. Vagy pl. a másik helyen bacilusgazda él, veszélyeztetve a környezetet. Az új, modern István-aknától kőhajításnyira az egyik cigány házban a gyerekek