Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 11. (Pécs, 2003)

Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei

A munkaképes kort elérők közül mind többen állnak munkába. Ez évben 56 cigány lakos váltott első munkakönyvet, s mind több azoknak a száma, akik 5-10, ill. 10 évnél több munkaviszonnyal rendelkeznek. Viszont 3 évnél rövidebb ideje dolgozik egy munkáltatónál a mintában szereplők 71,7%-a. Ez a munkahelyváltoztatási „készség" általánosítható. Hiszen egy munkahelyen 116-an, kettőn 94-en, három helyen 93-an, négyen 100-an, 5, vagy ennél több munkahelyen 353-an dolgoztak. Ezen belül a cigány nők kevesebbet változtatnak munkahelyet, mint a férfiak. Az 5, vagy ennél több munkahellyel rendelkezők közül 86,4% a férfi, s csak 13,6% a nö. Ez a magas fluktuációs arány okozza, hogy a vállalatok nem azonnal részesítik őket az lapvető támogatásban. A gyakori munkahelyváltoztatás keresetükön is érezteti hatását annak ellenére, hogy a vállalatok nem tesznek különbséget a bérezésnél. A férfiak zöme 2-2500 Ft-ot keres, hiszen képzettségük, az egy munkahelyen eltöltött idő, valamint a teljesítményük jóval többet nem tesz lehetővé. A nők többsége ennél kevesebbet keres. Az előbbi okokhoz a nőknél még hozzájárul, hogy a gyakori szülés szinte lehetetlenné teszi a rendszeres munkavállalást. A kialakult gyakorlat szerint a nők nagyobb részénél az iskola befejezése és a gyermekszülés között általában eltelik egy pár év. A cigányoknál viszont sajnos sok még a 14-16 éves korban gyermeket szülő nő, akik, mivel nincs meg az egy éves munkaviszonyuk, a gyermekgondozási segélyre sem jogosultak. A sok gyermek miatt a kereső-eltartott arány kedvezőtlen alakulása következtében a keresetek és a szociális juttatások együttesen is csak igen alacsony életszínvonalat biztosítanak a cigány családok igen jelentős részénél. A vállalatok egyre kevésbé viseltetnek előítélettel a cigányokkal szemben. A munkavállalók között különbséget csak az objektív adottságoknak megfelelően tesznek. A cigány dolgozók kéréseit a munkába állításkor figyelembe veszik, (pl. melyik brigádban, együtt vagy külön kívánnak dolgozni.) A munkahelyi gazdasági vezetők, brigádvezetők arra törekednek, hogy munkafegyelmük javításával, fokozottabb munkára neveléssel jobb munkára késztessék őket. Akik ennek hatására megállapodnak egy vállalatnál, azokat a továbbiakban segítik, megbecsülik. A sokgyermekes családokat rendszeresen részesítik segélyben, s több vállalat lakáshoz is juttatja, illetve bontási anyaggal segíti őket. Pl. Porcelángyár, Dd. Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat. A munkájukat jól ellátó régi cigány dolgozókat különböző kitüntetésben is részesítik, pl. bányászatban, Bányászati Szolgálati Érdemérem, stb. A gondot, problémát nem is ezek a dolgozók jelentik, hiszen őket a kollektíva már nem is tekinti cigánynak. Még mindig van azonban a cigányságon egy olyan réteg, amely teljesen elzárkózik a társadalmi beilleszkedésnek még a gondolatától is. Ezek rendszeresen nem dolgoznak, alkalmi keresetüket elisszák, egyik napról a másikra élnek. Fegyelmezetlen magatartásukkal veszélyes helyzetbe hozzák önmagukat és családjukat is, így nincs meg a lehetőségük arra, hogy a szociális követelményeknek megfelelő telepekről, putrikból kikerülhessenek. Ez már csak kényszerintézkedésekkel valósulhat meg, amely nem tanácsi hatáskör. Gondolunk itt az alkalmi munkavállalás helyett az állandó munkaviszony vállalására, orientálásra és ezzel az egy éves folyamatos munkaviszony megszerzésére. Ilyen intézkedésekre azért van szükség, mert a munkában való rendszeres bekapcsolódásuk érdekében a vállalatok mint munkáltatók a szükséges lépéseket már megteszik, a továbbiakban a cigányokat mint egyéneket kell rávezetni.