Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1950-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 10. (Pécs, 2003)

A Baranya Megyei Tanács VB Szervezési és Jogi Osztályának iratai

Nemzetiségek által is lakott települések, amelyek nem rendelkeznek partnerkapcsolattal Egerág - Ata Erzsébet - Kátoly Hetvehely Kozármisleny - Pécsvárad Nagykozár - Romonya Olasz - Hásságy - Magyarsarlós BML BMT VB Szervezési és Jogi Osztálya I. 1716/1989. 106. Janus Pannonius Múzeum Pécs, Kulich Gy. u. 5. NEMZETISÉGI GYŰJTEMÉNYEK, TÁJHÁZAK, KIÁLLÍTÁSOK BARANYA MEGYÉBEN Előterjesztés: a Baranya Megyei Tanács Nemzetiségi Bizottsága 1989. június 8-i ülésére. Nemzetiségi gyűjtemények, tájházak, kiállítások Baranya megyében Baranya rendkívül változatos etnikai összetételű megye, ahol a két legnagyobb lélekszámú magyarországi nemzetiség, a német és a délszláv összefüggő települési csoportokba és szórványokban is évszázadok óta jelen van. Már a tudományos igényű múzeológiai tevékenység beindulása előtt is folyt módszeres gyűjtőmunka e területen a nemzetiségi anyagban. (A JPM néprajzi osztálya délszláv textilgyűjteményének jelentős része származik, pl. a Zsolnay-család egykori gyűjtéséből). Az elmúlt három évtizedben a népi életmód - tárgykultúra - mesterségek - ipartörténet, népi építészeti emlékekkel összekapcsolt bemutatására és megőrzésére két tendencia bontakozott ki az ország területén: A Falumúzeumszerü központosított forma és az in situ megőrzött épületek helyi hasznosítása. Mindkét megoldásnak vannak előnyei: az előbbinek az egységes kezelésből fakadó múzeológiai szakszerűség s a szervezetten megoldható fenntartás, nagyobb idegenforgalmi hatékonyság, az utóbbinak a települések, a kisközösségek életére gyakorolt közvetlen hatás az identitástudat erősítése, a megtartó erőhöz való érzelmi hozzájárulás révén. Baranyában falumúzeum sajnálatos módon nem alakult ki, de a nemzetiségi néprajzban az „in situ" formának épp a fenti okoknál fogva valóban nagy létjogosultsága van. Ennek jegyében jöttek létre német és délszláv tájházak, falugyűjtemények a területen. A közelmúlt tapasztalatai országszerte bebizonyították, hogy a területileg szétszórt tájházak állagának fenntartását, a bennük elhelyezett gyűjtemények megóvását sem a megyei múzeumi szervezetek, sem az alapellátási gondokkal küszködő községek nem tudják megnyugtatóan megoldani. Sajnos ez alól a nemzetiségi gyűjtemények sem jelentenek minden esetben kivételt. Itt is érvényesülni látszik az általános tapasztalat: az eldugott, kis lakosságú településen a múzeumi funkció nem tölti be szerepét, az objektumokat az utókor számára a többcélú hasznosítás, a helyi közösség általi