Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1950-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 10. (Pécs, 2003)

A Baranya Megyei Tanács VB Szervezési és Jogi Osztályának iratai

- A néphatalom elvéből következően a nemzetiségek a politikának - a nemzetiségi politikának elsősorban - szubjektumai: képviselők útján részesei a hatalomnak, a jogrendszer kialakításának, a jogok érvényesülési feltételei megteremtésének, a jogok gyakorlása (és nem megvalósítása) a nemzetiségek saját felelőssége is, ha úgy tetszik feladata. Ezeket a mozzanatokat nem lenne szerencsés egymásba mosni, a szemléleti zavar veszélye nélkül ez nem is engedhető meg. A nemzetiségek politikai, társadalmi és szellemi fejlődése, azonosságtudatának erősödése az aktív kisebbségvédelem talaján álló politika céljai közé tartozik, ellentétes az asszimiláció kikényszerítésével. E célok gazdag eszközrendszer működtetését igénylik, (ezekre a szöveg nem egész szerencsés kontextusban utal) amivel ellensúlyozható azoknak az objektív társadalmi folyamatoknak asszimilációt kiváltó hatása, amelyek végbemenetele - más oldalról közelítve ezekhez - a nemzetiségeknek is érdeke. Az ezt érintő szövegrészben annak a néhány vezető nemzetiségi értelmiségi által oly sokszor hangoztatott meg nem gondolt gondolatának a zavaró hatását vélem felfedezni, miszerint nem létezik u.n. természetes asszimilávió. Ehhez a szövegrézhez még: Tekintsük a nemzetiségek patriotizmusát bármely más állampolgáréhoz hasonló evidenciának. Külön kiemelése a társadalmi közvéleményben egyébként hagyományos nemzetiségi = idegen asszociációt segíti újraéledni, illetve tovább élni. Szerencsésebb, ha a társadalmi, gazdasági érdekek azonosságán alapuló szövetség állandó megújításának, a társadalmi konszenzusban való részvételüknek a nemzetiségpolitikai gyakorlatban rejlő garanciáiról szól a szöveg. Látszólag hosszan időztem a bevezetőnél, azonban fontosnak tartom, hogy az ezt követő intézkedő rész rendező elvei támadhatatlanul tiszták, a félreértelmezés minden lehetőségét kizáró megformálásúak legyenek. l.§. Nemzetiségtudomány nincs, a demográfia, vagy a demográfusok szóhasználatát javaslom. 3. §. Javasolt szöveg: A Megyei Tanács VB, az érintett tanácsok és az illetékes szervek segítsék elő a nemzetiségek által is lakott, egymáshoz közel fekvő települések, közlekedési és távközlési lehetőségeinek bővítésekor, közigazgatási, iskolai, közművelődési, gazdasági és egyéb egységei szervezésekor az azonos nemzetiségűek kapcsolatát. 5. §. A választási törvény nem ad módot arra, hogy a tisztségviselők és más választott testületi tagok nem, szociális réteg stb. szerinti arányát előre meghatározzák. Ezért e paragrafus problematikus. A szándék megvalósításához más módot kellene keresni. Pl. a vezetők kötelezettsége a nemzetiségpolitikai feladatok felelős kezelésére. Kívánalomként fogalmazható meg a nyelv ismerete. 6-9. §. Bármiféle numerus clausus alkalmazása elvileg helytelen. Érthető azonban a törekvés, hogy a kötelező nyelvhasználatot nemzetségi arányokhoz kössék, különben a rendelkezés parttalan. Fennáll azonban az a veszély, hogy e rendelkezések kicsinyes méregetésekhez vezetnek, aminek kimenetele - a nemzetiségiek labilis identitástudata következtében - számukra kedvezőtlenné válhat. Áthidaló megoldásra nem tudunk javaslatot tenni, a kérdés további mérlegelését azonban fontosnak tartjuk. Olyan megfogalmazás lenne talán szerencsésebb, amely a községek közéletében érzékelhető nemzetiségi jelenlét esetén számarányoktól függetlenül kötelezővé teszi az „udvariasságof'a nyelvhasználatban. A 9. § több tekintetben problematikus. A lehetőséget az Alkotmányon kívül alsóbb szintű eljárási törvények és Jogszabályok is biztosítják. A házasságkötéskor - ami jogi aktus - a nemzetiségi nyelvhasználatot az 1982.