Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)
I. Hangulatjelentések
kihangsúlyozásával, más részek alig hallható hangon történt elhadarásával a hallgatóság mást értett, mint amit maga az írott szöveg mondott. Ez volt az oka annak, hogy elsősorban maga a hazafiasabban gondolkodó németség fordult az Egyesület ellen és kérte az izgatások beszüntetését, amivel szemben viszont annak idején a hatóságoknak az volt az utasítása és az álláspontja, hogy a mozgalom veszélyességét a hazafiasán gondolkodó németségen keresztül és annak segélyével kell megtörni. Ez a törekvés a német népesség passzív természete következtében nem járt, és nem is járhatott kellő eredménnyel, mert a nép viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Egyesület tevékenységét nem helyesli ugyan, viszont a saját fajtájával való szembehelyezkedés ódiumát sem vállalja addig, míg a működést maguk a hatóságok engedélyezik. Ennek következtében az Egyesület lényegesen nagyobb tömegek bekapcsolódását érte el, mint amennyi eredetileg a szervezkedésre kapható volt, s így módot nyert az Egyesület arra, hogy a lelkek fertözöttségét szélesebb körökben is terjeszteni tudja. A magyarság eredetileg a szervezkedéssel szemben közömbös volt és annak elsorvadására számított. Eredetileg az ellentétek csak a németség különböző gondolkodású csoportjai között keletkeztek. A magyarság ellenszenvét ezután az Egyesület további működése váltotta ki. Az Egyesület és annak helyi szervezetei ugyanis soha sem éltek a szó szorosabb értelmében vett egyesületi életet, ellenben a szervezet a mindennapi életben kezdette éreztetni kedvezőtlen kihatásait. A vezetőség ugyanis tisztában volt azzal, hogy az elégedett és jó módban élő németséget czéljai eléréséhez aktív szerepre nehezen tudja megkapni. Ezt igazolták a szervezkedés során szerzett azon tapasztalatok is, hogy az Egyesülethez az első időben mindenhol csak a németség proletár rétegei csatlakoztak. Ezért tehát az Egyesület minden igyekezete arra irányult, hogy a német nép széles rétegeit elégedetlenné tudja tenni, amit úgy vélt a legegyszerűbben elérni, ha bennük az üldözöttség érzetét kelti. Ezen czélból az Egyesület a legapróbb jelentőségű ügyektől kezdve mindenben ellenzéki irányba terelte szervezeteit, feldúlta a községek közbirtokossági, községi és politikai közéletét és ezzel tényleg elérte azt, hogy szervezeti exponensei mindenhol alul maradván, az a hamis látszat keletkezett, mintha minden az „igazi" németek ellen lenne összeesküdve, holott éppen fordítva, ők maguk állították szembe szervezetüket mindenkor, mindenben, mindennel, amivel azután sikerült is a társadalom összes rétegeivel állandóan szembe állított tömegeiket elég erősen összekovácsolniuk is. A vezetőség soha sem fordított gondot arra, hogy a helyi alakulatok vezetőségébe bizalmi emberei kerüljenek, sőt a kényesebb helyeken a vezetőségbe kifejezetten színtelen és jelentőségtelen embereket ültetett. De a formális helyi szervezetek mellett kiépítette igen erősnek mondható bizalmi hálózatát is, mely úgyszólván kivétel nélkül megingathatatlan emberekből áll. Ezeket a bizalmi embereket a szükség szerint anyagilag is támogatják. A szakmai vezetés Németországban tanult főiskolások (p.o. dr. Mühl - Bonyhád, dr. Faulstich -Németbóly, dr. Mischung - Mohács, dr. Hornung - Pécs, stb.) kezébe lett betéve, kikkel azután az egyes községek bizalmi emberei közvetlen érintkezésben állanak. Az érintkezés állandóan csak szóbeli úton történik, a bizalmi egyéneknek levelezésük alig van, pénzküldemények postán soha nem érkeznek. A hálózat kiépítését azután a nagynémet propaganda követte. Tömegesen keresték fel a
