Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

III. Német nemzetiségi mozgalom

Helyeiket mindenhol magyar nemzetiségűek foglalták el s ezzel szemben az Egyesület saját jelöltjei részére csak egyetlen egy póttagságot (Pfundstein János Gödre) tudott biztosítani. Miután meg vagyok győződve arról, hogy az Egyesület rövid időn belül a német nemzetiség súlyos sérelmei közé fogja sorolni, hogy a jelen választások során a németség mily mérvben szorult vissza, fontosnak tartom leszögezni azt a tényt, hogy azt az eredményt a hatóságok és a Nemzeti Egység minden igyekezetével szemben maga az Egyesület erőszakolta ki és teljesen kizártnak tartom azt, hogy ne tudatosan cselekedte volna. Sásd, 1934. évi november hó 20-án. Blaskovich s.k. főszolgabíró. BML. Bvm. főisp. biz. 269/1934. 74. Pécsváradi járás főszolgabírája 35/eln. 1934. szám. Tárgy: A Magyarországi Német Népmüvelődési Egyesület működése. Méltóságos Alispán Úr! Pécs. A Magyarországi Német Népmüvelödégi Egyesület folyó évi november hó 28.-án gyűlést tartott Véménd és Palotabozsok hözségekben dr. Bäsch Ferenc vezértitkár közreműködése mellett. A gyűlésen mint hatósági biztos személyesen vettem részt s az elhangzott beszédek tartalmáról s a gyűlés lefolyásáról a jelentésemet a következőkben terjesztem elő: Az előadó Véménd községben beszédje elején örömmel állapította meg, hogy a tagok száma napról-napra nő, s különösen örvendetes jelenségnek tüntette fel azt, hogy az egyesületbe nők is tömegesen belépnek, ami azt mutatja, hogy már azok sem közömbösek, sőt törődnek a nagy eszmével, mert a harc sokkal biztatóbb és győzelemre vezetöbb, ha a férjet a feleség bátorítja és a gyermekek is jobban megtarthatók a svábságnak, ha apjuktól, anyjuktól ilyen példát látnak. Szomorúan tapasztalta, hogy egyes községekben kiveszett a sváb öntudat, elfelejtik apáik nyelvét, vagy a német nyelvet a magyar nyelvvel keverve beszélik s így elrontják, a „ Schöne Deutsche Mutterschprache"-t. Ilyen elmagyarosodás észlelhető többek között Kocsola és Paks községekben, ahol, ha az ember az utcán végigmegy a szive elszorul, mert így hallja őket beszélni: wier gehen in kocsma, und trinken wir egy pohár bor, dan gehen wir haza zur feleség és otthon kikapni. (A hallgatóság részéről megértő tetszésnyilvánítás.) A somogyi községben a 40 évesek már nem tudnak németül és ha egy német imakönyvet, vagy újságot adnak a kezükbe, úgy állanak előtte, mint borjú az újkapu előtt. Ha ilyen községbe bemegy az ember, „So muss sich das Flerz im lebendingen Leib herummdrehen", mert a szemükön, arcukon, hajukon, öltözködésükön, viselkedésükön, házuk berendezésén, házuk táján és azon, hogy az állatok a szobában, vagy az istállóban vannak-e (?!) látszik meg, hogy németek. (Ez a mondat a hallgatóságon azt a gondolatot keltette, mintha a nem sváboknál az állatok a szobában volnának.) Majd az anyanyelvhez való ragaszkodásról szólt, mert ha elfelejtik anyanyelvüket, úgy azzal együtt vész el viseletük, hagyományaik, szokásaik és fellép a mulatozási és dorbézolási hajlam, melynek következménye az anyagi összeroppanás és tönkremenés.