T. Mérey Klára: Baranya megye útjai és útmenti települései a 19. sz. elején - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 6. (Pécs, 2000)

Előszó (Ódor Imre)

Előszó Magyarország 18-19. századi gazdaság-, társadalom- és népességtörténetének egyik alapkérdése a település és népességszám megállapítása, illetve megválaszolása. Ahhoz ugyanis, hogy az ország (s ezen belül a területi, közigazgatási egységek) társadalmi fejlődésének alapvető tendenciáit megragadhassuk és megrajzolhassuk szilárd kiindulási pontra van szükségünk. Ismeretes, hogy nagyformátumú uralkodónőnk, Mária Terézia e vonatkozásban is kezdeményező szerepet vállalt. Birodalma népességszámának megismerése érdekében több intézkedést is foganatosított. (Ezek nyomán és ezek közül az 1777-ben elkészült Conscriptio Animarum bizonyult a legjelentősebbnek). Fia és a trónon utódja, IL József nevéhez fűződik az első magyarországi népszámlálás megvalósítása. (A népszámlálást 1784 és 1787 között a helyi hatóságok segítségével és - az összeírással szembeni felzúdulás illetve ellenállás miatt - katonai fedezettel hajtották végre). Magyarország szakszerű, katonai szempontú „feltérképezésére" is ez idő tájt került sor. Az első „katonai felvételnek" is nevezett monumentális térképészeti felmérés, pontosabban ennek produktuma 1763 és 1787 között készült el. A munkálatok során 5400 darab, 64x42 cm méretű felvételi lap készült, lefedve a Habsburg Birodalom egész területét. Magyarországot (Erdéllyel és a Temesi Bánsággal együtt) 1451 térképszelvény „tartalmazza". A térképezési munka hozadékaként, azzal párhuzamosan egy úgynevezett „Országleírás" (Landesbeschreibung) is elkészült, melynek forrásértékére, már - a Monarchia archívumainak nyilvánossá tételét követően - az 1920-as években felfigyeltek. Fenti munkálatok korszerűsítését célozta, s szintén elsődlegesen katonai indíttatásúnak tekinthető az I. Ferenc uralkodása idején készült ún. második katonai felmérés és melléklete. A hadmérnöki precizitással készült „út- és településleírás" egyaránt becses forrása a demográfiának, a gazdaság- és helytörténetnek. Elsődlegesen ez kölcsönöz különös jelentőséget T. Mérey Klára forrásközlésének, amely az első magyarországi népszámlálás, a Széchényi Ferenc-féle „leírás", valamint korabeli lexikonok és helységnévtárak (Karobinsky, Vályi, Crusius, Lipszky, Ludovicus Nagy) „bevonásával" komplex adatbázisként biztos fogódzót nyújt a 18-19. század fordulójának baranyai út-, település és demográfiai viszonyairól. A Baranya Megyei Levéltár kiadványozási gyakorlatában az egyik legfontosabb törekvés - az intézmény jellegéből és nem utolsósorban tradícióiból fakadóan -, hogy Baranya megye történetének legfontosabb forrásait közkinccsé tegye. Örömünkre szolgál, hogy e nagyjelentőségű, a kutatók előtt is ismeretlen forrásegyüttest T. Mérey Klára bécsi kutatásainak és mintaértékű feldolgozásának köszönhetően, a Millennium évében bocsáthatjuk közre. Odor Imre