T. Mérey Klára: Baranya megye útjai és útmenti települései a 19. sz. elején - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 6. (Pécs, 2000)
A települések és lakóik
Az út utolsó állomása Bellye falu, ahol a katonai táblázat szerint az 1810-es évek elején 250 férfi és 280 nő bejegyzése szerepel. A házak száma 80, az istállóké 70. 200 férfi és 300 ló volt oda beszállásolható. Az állatállomány 70 lóból és 110 ökörből áll. Az átjárás a helységen át nyitott, széles és mindenkor jó. Nyugatról a falu kikerülhető. Nincs magaslati pontja. A település déli irányban elsáncolható, egy nagyon szoros átjáróval eredményesen védhető. Lakói egészséges, erős emberek, akik földből és ridegsertés tartásból élnek. Elöljárójuk a bíró. Van itt egy katolikus plébánia, s néhány nagyobb épület, amely kórházzá és a magtárak katonai raktárrá alakíthatók. Ez az a település, amelynek helyzetét, közel a katonai felméréssel egyidőben, a református szuperintendatura részéről is hivatalosan megvizsgáltak, és ennek az 1812 szeptember havában végzett hivatalos látogatásnak sietősen papírra vetett adatai ránkmaradtak. Bellye a 17. helyen szerepel ebben a látogatási jegyzőkönyvben, feljegyzésben. E szerint ez a falu egy hasonló nevű uradalom feje, a szász hercegnek, Albertnek birtoka. Savoyai Jenő négyszögletű kastélyában az uraság tisztjei laknak. Lakosai leginkább magyarok - hangzik a jelentés szövege - „római catholicusok" és reformátusok. Utóbbiak „tsinos" temploma 1809-ben épült, a kőtetejű tornyuk 1791-ben. A prédikátornak fél telki földje van. A református lelkek száma 446. A református tanító: Kerékjártó István nős, van egy kevés kaszálója, egyéb jövedelme „naturálék"-ból van. 21 fiú és 20 lány tanítványa van. 56 A református közösség nem túl nagy, hiszen 1828-ban Bellye faluban a római katolikus és kálvinista templomon kívül 153 házban 1075 lakos élt, akik közül 572 volt katolikus, 498 protestáns és 5 görögkeleti vallású. Az 1812-ben tartott vizitáció, egyházlátogatás egyértelműen arra mutat, hogy a katonai felmérés Bellye lakóinak számát nagyon alábecsülte, hiszen ez a szám az ugyanakkor feljegyzett református lakosok számát sem éri el. Úgy vélem, hogy mindez egyértelműen utal arra, hogy a katonai felmérést végzők a lakossági adatok esetében informátorokra támaszkodtak, akik esetenként eltértek az igazságtól. Az ember- és az állatlétszámokat is nagyon nagy kritikával használhatjuk csak az esetek nagy többségében. Valószínűleg a helyi infomátorok megbízhatatlansága is oka volt annak, hogy a táblázatok többségében a lakosság számára vonatkozó adatok hiányoztak.
