Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1938-1944 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 5. (Pécs, 2000)

II. Német mozgalom - - Németországi munkavállalás

tózkodása alatt három ízben küldött haza összesen 200 márkát, azonban ezen összeg a mai napig sem érkezett meg hozzátartozóihoz. Értesülése szerint december 15-ig minden állampolgárnak akár útlevéllel, akár útlevél nélkül tartózkodik ott, el kell hagynia Németországot. A háború kitörése óta sok gyár beszüntette üzemét, így Hamburgban 18 gyár állott le. A Bikal községbe hazatért Keim Ádám Linzben kőmíves munkát végzett. Táborszerű ellátásban részesült napi 3 márkáért. Az utóbbi időben a hús heti adagja 70 dkg, a vaj heti adagja 10 dkg. rendes és 10 dkg. művaj, 2 drb. tojás és napi 36 dkg. kenyér volt. Szeptemberben 80 M-t, októberben 40 M-t küldött haza, de a pénz a mai napig sem érkezett meg hozzátartozói részére. Azért jött haza, mert az élelmezés roppant gyenge volt és pénzt nem tudott családjának hazaküldeni. Hecker Konrád kaposszekcsői lakos Stuttgartban Haas Jenő kőbányaüzemében 90 pf. órabérért, míg Hock István ugyancsak Stuttgartban Lauster Adolf kőbányaüzemében 87 pf. órabérért dolgozott. Mindketten azért jöttek haza, mert nem tudtak pénzt hazaküldeni. Bérfizetési cédulájukat becsatolom. A Mágocs községbe hazatért Glöckler Ferenc előadása szerint a kereset kielégítő volt, mégis hazajött, mert családjának nem tudott pénzt hazaküldeni. Egy német bank útján 300 M-t átutaltatott ugyan, ez a pénz azonban családjához nem érkezett meg. Hogy a pénzével mi történt, nem tudja. Vasútépítésnél dolgozott napi 8 M keresettel. Szerinte az élelmezés mennyiségileg elegendő volt, minőségileg azonban nagyon rossz. Elmondta azt is, hogy sokan azért hagyják ott Németországot, mert egyéni szabadságukban erősen korlátozva vannak. Ha valaki a munkát abbahagyja, karhatalommal vezetik a munkahelyére. Lakóhelyükről csak engedéllyel távozhatnak s majdnem minden tekintetben katonai fegyelem alatt állottak. A mohácsi járási főszolgabíró jelentése szerint a hazatért egyének elmondták, hogy a munkát nem tudták folytatni, mert az élelmezés rossz és kevés volt, - csak kenyérből kaptak elég nagy adagot. Minden élelmiszer csak jegyre kapható egy hétre s már a hét közepén elfogy. így húst hetenként és személyenként csak 75 dekát kapnak, ami már szerdán el is fogy. A német hatóságok csak a legkivételesebben engedik haza a külföldi munkásokat, ezért sokan szökni kénytelenek. A kereset jó, az utóbbi időben 18-20 márkát kerestek, ennek nagy részét elvásárolták, mert hazaküldeni nem lehetett. A külföldiek állandó ellenőrzés alatt vannak s munkahelyüket csak a legkivételesebb esetben hagyhatják el 24 órára. Állandóan figyelik őket s ha két ember hosszabb ideig beszélget, már gyanúsak és figyelmeztetik őket. A siklósi járás főszolgabírájának jelentése szerint a Dortmundból családjával együtt hazatért Hinterschied János beremendi lakos előadta, hogy azért jött vissza, mert Németországban éheznek az emberek és ő sem bírta már a nélkülözést. Az esetenként kiosztott élelmiszerjegyek - előadása szerint - 4 hétre szólnak, de csak háromheti adagot adnak ki, a negyedik hétre semmit sem kapnak már. Az elkeseredés különösen a volt osztrák területeken igen nagy, mert a fegyverforgató férfiak 60 éves korig be vannak híva katonai szolgálatra. Eljöveteléig Dortmundon mintegy 35 halott és 70 sebesült volt, akik a város feletti légiharcok során estek el, illetve sérültek meg. A mohácsi rendőrkapitányság átirata szerint Szűcs Sándor és Szitár János a linzi „Gőring Hermann" müveknél dolgoztak. Szűcs mint ácsiparos 90 pf, Szitár mint napszámos 64 pf. órabért keresett. A munkások táborszerűen voltak elhelyezve, amelyért az étkezéssel együtt naponkint 1.20 M-t fizettek. A német-lengyel háború kitörése után a fizetésnélküli szabadságolások rendszerét megszüntették, valamint pénz hazaküldését nem engedélyezték. A táborparancsnokság napi 12 M zsoldot ígérve, hirdetmény útján a német seregbe való belépésre hívta fel a munkásokat. A Tolna és Bonyhád környékére