Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1938-1944 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 5. (Pécs, 2000)

II. Német mozgalom - - Atrocitások

411. szám. főisp. biz. 1941. Elint. A m. kir. pécsi IV. honvéd hadtestparancsnokságnak Pécs. 3237/Ny. 1941. sz. megkeresésére van szerencsém a nemzetiségi kérdés helyi fejlődéséről a következőkben tájékoztatni: Baranya vármegye területén a múltban a nemzetiségi kérdés teljesen ismeretlen volt. A különböző nemzetiségek (magyar, német, horvát, szerb, sokacz) között erősen megoszlott lakosság teljes egyetértésben élt együtt s ez a kérdés semmi féle vonatkozásban soha szóba sem került. Ezt a problémát első ízben az 1918. évi forradalmak vetették fel, de akkor sem a lakosság köréből lett fölvetve, hanem a forradalmi kormányok oktrojáltak olyan intézkedéseket a lakosságra, melyek más vidékeken talán időszerűek lehettek, helyileg azonban még ekkor is inkább csak visszatetszést keltettek. A forradalmat követte a szerb ellenséges megszállás, melynek ideje alatt a horvát és sokácz lakosság dicséretre méltó elszántsággal fenntartás nélkül csatlakozott a magyarsághoz, a szerb nemzetiségűek optálásra kényszeríttettek, később az optáltak ki is telepíttettek, így ezek közül is csak azok maradtak itt, akik a szerb uralom alatt, életük koczkáztatásával is Magyarország javára optáltak, - így a felszabadulás idejére a fölvetődött nemzetiségi probléma egyedüli tárgya csak a német kérdés maradt. kétségtelen tény, hogy az ellenséges megszállás nem szolgált, - aminthogy nem is szolgálhatott, - a magyarok és a németek közötti jó viszony kimélyítésére, mert a lakosságnak az ellenséges megszállással járó teljes elszigetelése, mozgás és érintkezés lehetőségeinek kikapcsolása természetszerűen vonja maga után, hogy a megszálló hatalmasság terrorizmusával szemben csak egyénileg lehetséges, - amennyiben egyáltalán lehetséges, védekezni. A magyarok és a németek között a jó viszony ennek daczára is épségben maradt, azonban a régi közösségi érzet talán kölcsönösen veszített valamit a régi bensőségességéből. A felszabadulás idején a Bleyer-féle mozgalomnak már az ország számos vidékén erős talaja volt. Egész természetes, hogy a felszabadulás után Bleyerék igyekeztek a maguk szervezetét Baranyavármegyében is kiépíteni, viszont a kormányzat ennek gátat nem vethetett, miután a revíziós követelések során a különféle nemzetiségek nagy tömegeinek visszacsatolását igényelvén, ezek jogainak csorbítatlanságát demonstrálni is kellett, de ezen felül épen a német szövetség kiépíthetésének ideológiája is állandóan előtérben volt. A Bleyer-féle mozgalom az első időben a magyarságot teljesen hidegen hagyta, azzal nem igen törődtek és pedig annyival is kevésbé, mert annak eredetileg maga a németség is testületileg ellent állott és a szervezkedésbe bekapcsolódni hajlandó nem volt. A Bleyer-féle szervezet (M. D. V.) az első időkben csak a németségnek a legelesettebb, - egyébként is mindig elégedetlenkedő, - rétegét tudta meghódítani és ezekkel alakította meg az első helyi csoportokat. Ebben az időben azután két igen kedvezőtlen behatás rontott erősen a helyzeten. Az egyik a szervezet tagjaival szemben lassanként kiéleződött bizonyos mérvű megvetés és ellenséges indulat, ami viszont a szervezet részéről is aggressivebb agitatiót váltott