Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1938-1944 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 5. (Pécs, 2000)

II. Német mozgalom - - Mozgalmi élet

is felfordult és megdöglött. Hát a "tarkák," akik nem tudják hová tartoznak, ezek is így járnak. A másik mese, amivel úton-útfélen találkozunk az, hogy nékünk majd ki kell vándorolni. Kijelentem, hogy ezeket a híreket is csak a zsidó propaganda terjeszti, és azok a helyi óriások, akik szajkózzák állandóan a kitelepítést, csak a zsidók szólamait ismételgetik. Sem a zsidóknak, sem a helyi tudósoknak nem táviratozta meg Hitler, hogy mi a szándéka velünk, pedig velünk csak ő rendelkezik, tehát nem tudhatja senki, hogy ki kell-e vándorolnunk. De meg aztán elmondom, hogy nekem mi a felfogásom a kitelepítésről. Amikor hallottam, hogy bennünket ki a karnak telepíteni, sőt azt is mondták, hogy Afrikába kell mennünk, szóltam az asszonynak, hogy készüljünk az útra. Vetettem a feleségemmel családunk minden tagja részére nagyszélü szalmakalapot. Mondhatom igen drága volt, hiszen tudjátok, most kevés a szalmánk. Sajnos a fejekből ugyanis még nem tudjuk kivenni a szalmát. Azután dinnyemagot vettem, mert azt hallottam, hogy Afrikában igen jól megterem a dinnye, meg akartam tanulni a dinnyetermesztés művészetét. Amikor már azt hittem, hogy kellőleg előkészültem az afrikai kivándorlásra, egyszercsak azt hallom, hogy nem Afrikába, hanem az Északi Sarkra kell majd kivándorolnunk. A nagyszélü kalapokba feleségem tyúkot ültetett, én pedig kiadtam az újabb parancsot, hogy a cukrot gyűjteni kell. Igaz, hogy a heti 8 dekás fejadagból nehéz gyűjteni, de mégis félreraktunk minden cukrot. Tudjátok miért? Ha ki kell vándorolnunk az Északi Sarkra, majd a cukrot ráöntöm a jégre, lehasalok, és majd fagylaltot nyalogatok, de meg fogom mutatni, hogy a sváb még ott is megél. Mert ha itt nem hallunk mást, csak azt, hogy "büdös sváb," "ronda sváb," "marha sváb," akkor nincs is értelme, hogy itt maradjunk. Meg aztán ha egyszer a mi vezérünk azt mondaná, hogy nézzétek ti délkeleteurópai svábok, azért mert hűek maradtatok, mert jól gazdálkodtatok - hiszen az kétségtelen, hogy a világ összes német csoportjai közül mi vagyunk a legtehetősebbek - megjutalmazlak benneteket és adok néktek új hazát, ahol magatok közt maradtok, örömmel megyünk és tíz év alatt majd megmutatjuk, hogy mit tudunk! De ismétlem, hogy a kitelepítési mese nem más, mint zsidó propaganda. Nem kétséges, hogy mi különb nép vagyunk. Magyarországon azonban nem csak magyar és német nép él, hanem sok más is. Németországban már megvan a törvény arról, hogy milyen lesz a kitelepítés a háború után, és már Magyarországon is készül a törvény. Először majd az egymillió zsidó fog menni, azután jönnek majd a románok, a szerbek, a tótok meg a többi náció. Ha pedig ezek mind leadják a földjüket, a magyarok földigényét az állam bőven ki tudja majd elégíteni. Kit hoz hát majd a magyar állam a mi helyünkre? Talán a "tarkákat" fogja megjutalmazni a mi földünkből? Lesz-e hozzá pénzük, hogy földünket megvegyék? Meg lesz-e a módjuk arra, hogy azt megműveljék? Tudom nem telik bele tíz év, és majd táviratilag hívnak vissza bennünket, hogy a farkasokat megöljük és kivágjuk a nádat az elvadult és farkastanyává vált földekről. A legocsmányabb híreket terjeszti a zsidó propaganda azokról. Akik az SS. Alakulatokhoz önként jelentkeztek. Azt mondják, hogy két ifjú, aki jelentkezett az SS-hez, amikor el kellett volna menni, bánatában felakasztotta magát. Meg azt is mondják, hogy útközben 30 vagy 40 ifjú kiugrott a vonatból és ezeket a kísérő tiszt fegyverrel lelövöldözte. Én láttam a kísérő katonákat, és láttam hogy azoknál fegyver nem is volt. Csupán kard volt a tisztek oldalán. Ezeket a híreket is csak a zsidó propaganda terjeszti, de sajnos sokan felülnek nekik és csodálkoznátok azon, ha elmondanám, hogy milyen magas rangú tisztviselők is terjesztik ezeket a képtelen híreket. Olyan tisztviselők is, akiknek pedig hivatásuk az lenne, hogy az