Pécs–Baranya 1848-1849-ben - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 4. (Pécs, 1998)

ban is szinte példanélkülinek mondható, akárcsak a kisbirtok szinte teljes hiánya. megye reformkori konzervatív beállítódását a kisszámú, gyenge középbirtokos réteggel, a mágnások meghatározó súlyával, továbbá a birtoktalanok jelentős számával szokták indokolni. E kép azonban korántsem ilyen sematikus, s végképp nem statikus. Az Esterházy illetve a Batthyány család ugyan uradalmak sorát tudhatta magáénak a megyében, de mivel a család tagjai általában nem itt éltek, a helyi eseményekre is kisebb befolyásuk volt, (kivéve az 1840-es évek végén aktív, ellenzéki szerepet vállaló Batthyány Kázmér grófot), mint például a legnagyobb egyházi nagybirtokosnak, a mindenkori pécsi püspöknek. középbirtokosok nem következetes elvek, letisztult álláspontok alapján, hanem érdekeik által meghatározottan politizáltak, így képviselői egyaránt fellelhetők a konzervatívok (Somssích, Majláth, Kardos) és a liberális ellenzék (Bésán, Jeszenszky, Majthényi) soraiban. Tipikus példa Siskovics Józsefé, aki előbb az ellenzék szépreményű ígérete (Kölcsey is így minősítette), majd zempléni adminisztrátorként és verőcei főispánként az udvar megbízható támogatója. hivatali elit és a nemesi értelmiség szintén tevékeny szerepet játszott a reformkor baranyai küzdelmeiben. Míg például Kajdatsy Antal, Majláth György, Scitovszky Márton a kormányzat hű szövetségeseként - s különösen Majláth tehetséges képviselőjeként vállalt politikai szerepet, addig Madarász József, Perczel Vince és Imre, Zöld Sándor és Hainer