Pécs–Baranya 1848-1849-ben - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 4. (Pécs, 1998)

tív helyszínéhez, az országgyűléshez kapcsolódtak. A „diéták" (1825-27, 183031, 1832-36, 1839-40, 1843-44, 184748) a nemzet sorsfordító kérdéseinek megoldási igényén túl a politikai elit korábban alig ismert - tettrekészségét is mutatja. A magyar nemesség erőteljes mozgalma bontakozott ki, amelynek célja a polgári átalakulás megvalósítása, továbbá a Habsburg Birodalom keretein belüli nemzetállam megteremtése volt. Kölcsey jelszava, a „Haza és haladás"a reformkor nemzedékének politikai iránytűjévé vált. reformkori Magyarország népességének mintegy 85%-a a nemesi megye fennhatósága alá tartozott. A megyék (szám szerint 52) saját területükön az igazgatás és jogszolgáltatás szerteágazó teendőit önkormányzati alapon látták el. Kifelé a megyét azonban csak a „tekintetes, nemes vármegye közönsége", a megyei nemesi közgyűlés képviselhette. A közgyűlés, a közvetlen „nemesi demokrácia" intézménye, nemcsak a központi hatalom intézkedéseit hajtotta végre, hanem saját területén szabályrendeleteket (statútumokat) alkotott, és bíráskodott is. megye élén az uralkodó által kinevezett főispán állt, akinek „beiktatását" kellő külsőségek közepette, a „szomszéd várak" jelenlétében illett tartani. Az ún. választott tisztségviselőket (első-, másodalispán, fő- és alszolgabírák) a 3 évenként tartott tisztújító közgyűlés (sedes restauratoria) választotta meg a főispán jelöltjei közül. A „tisztépítő szék" - Széchenyi találó szavaival - „az 52 picziny királyság" ünnepélyes alkalma, az 1840-es években egyre inkább a borgőzös korteshadjára-