Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

I. A középkori vármegye (1000-1526) - 3. A reneszánsz Baranyában

Garai János ugyancsak 500 főből álló bandériumot tartott fegyverben. A török pusztítás kimozdította a balkáni szláv népeket is, s közülük sokan jöttek a Dráva vidékére, ahol védelmet reméltek a főurak erődítményeinek árnyékában. A vártartományok drávántúli falvai között mind inkább sorvadtak a magyar települések, s növekedett a szláv települések száma. A lakosság pusztult, s ezért a birtokosok szívesen láttak minden új telepest. A török már a 15. század első felében be-betört a megye területére is, a harcnak ebben a szakaszában azonban inkább csak a monostorokat, a kolostorokat és a papság egyéb javait prédálta, pusztította. Annak ellenére, hogy a déli országrészt a török erősen fenyegette, az országot főurai továbbra is széthúzásokkal gyengítették. Az Albert király halála utáni trónviszályban Garai László - úgy is mint a királynő unokatestvére - a gyermek László trónöröklése mellett szállt síkra. Garai természetesen a többi délvidéki nagyurat is igyekezett erre a pártra állítani. így látjuk az özvegy királynő, Erzsébet táborában Kórógyi Fülöp Jánost, Tamási Henrik vajda fiát, rövid ideig Újlaki Miklós macsói bánt, a délvidék egyik hatalmasságát. /. Ulászló a közben hozzá pártolt Újlaki Miklóst és Hunyadi Jánost küldte a Szörényi csapatokkal és egy lengyel segélyhaddal Garai és hívei ellen. A Tolna megyében - Bátaszék mellett - történt összecsapás a Garaiak vereségével végződött. Hunyadi János a megvert csapatok üldözése során érkezett meg Siklósra is, a Garaiak fészkéhez. A várat azonban Hunyadi nem tudta bevenni (ismereteink szerint ez volt az egyetlen eset, amikor a törökverő hős - legalábbis országos funkcióval megfordult Baranya megye földjén). Garai és pártja a trónra jutott Hunyadi Mátyás megbuktatására törve, Frigyes császárt ellenkirálynak jelölte. A lázadók csapatainak veresége azonban teljesen szétzilálta a Garai-pártot, és reményei végleges szétfoszlását Garai László sem sokkal élte túl (1460). Vele lezárul a Garai-család súlyos és az egész ország sorsát érintő szereplése. Az utolsó Garaiak szinte észrevétlenül távoztak a közélet területéről. A reneszánsz Baranyában Hunyadi Mátyás a források szerint kétszer járt Pécsett: a Janus Pannonius halála utáni években esetleg már 1473-ban, vagy 1474-ben; 1476-ban pedig a Pécsett tartott országgyűlés alkalmából. Ez a pécsi országgyűlés már azért is megemlítendő, mert megszavazta a portaadó helyett a füstadót, azt az adónemet, amely jelentősen növelte ugyan a kincstári bevételeket, de növelte a jobbágyság terheit is. Mátyás közismert ösztönző ténykedésének hatása a kulturális életre Baranyában és Pécsett is igen erősen megnyilvánult. A reneszánszszellem, amelynek csírái különösen Dél-Dunántúlon fedezhetők fel, ebben a légkörben terebélyesedett ki, melyben a legnagyobb szerepet az európai hírű pécsi püspök, Janus