Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

III. Baranya megye a kései feudalizmus időszakában (1686-1848) - 4. A „soknemzetiségű" Baranya (Telepítés-Migráció-Nemzetiségek)

vetettek ki a megyére. Ezzel egyidejűleg a baranyaiak 1264 újoncot is állítottak. Az ugyanezen év áprilisában elrendelt nemesi fölkelésben a baranyaiak 505 lovassal és 526 gyalogossal vettek részt. Több-kevesebb gyalogossal szerepel a megye a későbbi nemesi fölkelések alkalmával is. A nemesi bandériumok ténylegesen azonban csupán az utolsó nemesi fölkelés alkalmával (1809ben) harcoltak. A csaknem állandó hadi készenlét, az ezzel járó anyagi megterhelések, az erődítményeknél végzett ingyenmunkák és kétszeri devalváció próbára tette Baranya lakosságának teherbírását. A megye közgyűlése több ízben is kijelentette (az egyes megajánlásoknál), hogy ez az utolsó hozzájárulása a napóleoni háborúhoz. Különösen kifejezésre juttatta nemtetszését 1811 után, amikor országgyűlési határozat nélkül adták le a megyékhez a kirovási listákat. (A tiltakozás természetesen tiszteletteljes és formai volt.) /. Ferenc merev abszolutizmusa azonban még Baranyában is ellenállásba ütközött. A megye vezetése igyekezett függetleníteni magát a központi kormányszervektől, amire 1818 elején királyi biztost küldtek Baranyába. Megismétlődött a II. József-korabeli helyzet. A főtisztviselők részben kényszerítve vagy önként, fokozatosan kivonták magukat a megyei közigazgatásból. A visszamaradottak pedig olyan bürokráciát építettek ki, hogy csaknem teljesen megbénult a megyei élet. A kormányzat nem tehetett mást, mint rehabilitálta az eljárás alá vont tisztviselők egy részét remélve, hogy most már kezesekké válnak. A megye azonban országgyűlési határozat hiányában megtagadta a katonaállítást. Miután a helyzet országszerte hasonló volt, a király 1825ben kénytelen volt egybehívni az országgyűlést. Az országgyűlés csekély eredménye ellenére fontos mérföldkő a történelmi fejlődés folyamatában. Ezekben az évtizedekben bontakozott ki a nemzeti, haladó szellemű szépirodalom, közgazdasági és politikai irodalom. Baranyában azonban a reformországgyűlések korában a haladó nézetek még csak el-elvétve kaptak fórumot, így országos szintre emelkedni sem tudtak. A megye valamennyi országgyűlési követe egészen az 1847-48-i országgyűlésig konzervatív volt. Kiemelkedik közülük mégis általános emberi értékeivel Siskovics József, aki Széchenyi István szellemében a „fontolva" haladás hívének számított. A birtokos, konzervatív nemesség (a fehér párt) nem tudott teljesen elzárkózni a reformok elől, és úgy vélte, az ősiség és a rendi tagozódás terén elégséges engedményeket tehet. A konzervatívok még békésen és diadalittasan ünnepelték a megyében járó István nádort (1847 szeptemberében), az októberben megtartott megyei közgyűlésen és az utána végrehajtott követválasztáson azonban már felvonultak az ellenzékiek (piros szalagosok) is, akik Baranyában a siklósi földesúr, Batthyány Kázmér gróf mögött sorakoztak fel. Az ellenzékiek Baranyában 1847-ben még vereséget szenvedtek. A megye rendi társadalma országgyűlési követnek Somssich Pált és Scitovszky Mártont - a pécsi püspök unokaöccsét -