Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

I. A középkori vármegye (1000-1526) - 2. Baranya vármegye és nemesei a középkorban

felette állt a parasztfalvak szervezetének. A mezővárosok - mind egyházi, mind világi vonatkozásban - földesúri fennhatóság alá tartoztak ugyan, de kiváltságaik révén lakosságuk jóval kedvezőbb körülmények között élhetett, mint a falvak lakói. Az Anjou-kor különösen alkalmas volt a megye egyes településeinek kifejlődésére. Ebben a korszakban a megyében (korabeli határai között) 27 mezőváros volt. Közülük csupán a jelentősebbeket soroljuk fel: Baranyavár, Csele (eltűnt település Mohácstól északra), Eszék, Gara (Gorján), Mohács, Nagyfalu, Nekcse (Nasice), Pécs, Pécsvárad, Siklós, Szekcső, Sziget (Szigetvár), Valkó és Váralja. A mezővárosokban a megye összes lakosságának jelentékeny része élt. Baranya megyében 1494-ben például 15 018 porta után fizettek adót. Két családot számítva egy portára és 5 személyt egy családra, ez mintegy 150 000-es népességet jelentett. E számot tovább növelte a nem adózó nemesség és a portaadózás alól mentesülő zsellérség is. így a megye lakossága a 15-16. század fordulóján megközelítőleg 200 000 főre becsülhető. Ezzel Baranya a korabeli Magyarország egyik legnépesebb megyéjének tekinthető. (A korabeli mezővárosok egy részének fejlődése lelassult, mások a háborús pusztítások áldozataivá váltak, így előfordul az is, hogy az egykor virágzó település helyét pusztákban, vagy dűlőnevekben ismerhetjük fel csupán.) Az Anjouk fiúágának kihalásával beálló politikai bizonytalanság újból átrostálta Baranya kiváltságos rétegeit. Több család, így a Siklósi-család is rosszul orientálódott. Lajos király vejének, Zsigmondnak győzelmével kegyvesztettek lettek, s letűntek a történelem színpadáról. A siklósi 16. kép. Zsigmond király portréja