Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

IV. A polgári kor hetven éve Baranyában (1848-1918) - 3. Ipar, kereskedelem, pénzintézetek

honosításánál úgyszólván az egyetlen nehézséget ebben a körülményben látom. A népet, amely kizárólag mezei munkával foglalkozott, nagyon nehéz gyári iparra szoktatni és vele a gyári ipart megkedveltetni." A mohácsi selyemfonoda jelentőségét jól érzékeli, hogy egy fizetésnap pl. a város kereskedőinek több hasznot hozott, mint a legnagyobb vásár. A gyár Franciaországba, Olaszországba, Ausztriába, Németországba és Amerikába exportálta a készített nyersfonalat. Mohács legnagyobb téglagyárában, a Rosethal Samu és Fiai gőztéglagyárban átlagosan 200, de előfordult hogy 400 munkás is dolgozott. A gyár 1911-ben évi 10 milliós kerettel még a budapesti téglakartellbe is belépett. A Baranyavári Cukorgyár 1914-ben 400 fővel dolgozott. A drávaszabolcsi kendergyár létrejöttében a helyi nyersanyag és a háziipar hagyománya játszott szerepet. Az 1910. évi népszámlálás szerint 133 munkást foglalkoztatott. Az építőipart és a hozzátartozó vasút-, közútépítést, ármentesítést nem a gyári jelleg, hanem adott esetben nagy számú munkások összpontosítása tette ipari jellegűvé. Jelentősebb építkezési vállalkozók voltak a megyében pl. Mayer és Wagner építőmesterek Pélmonostof I •US?-"V- 'S \ 109 kép. A baranyavári cukorgyár