Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Horváth Attila: Protestáns templomok a magyar Rómában
Horváth Attila: Protestáns templomok a magyar Rómában Az Esztergomi Református Egyházközség megalakulása (1881) előtt a hívek Pilismaróira vagy Nagysápra jártak templomba. Nagy Sándor szuperintendens 1859. évi döntése értelmében megerősítést nyert, hogy az Esztergom város területén lakó reformátusok a drégelypalánki egyházmegyében lévő pilismaród egyházközséghez tartoznak hivatalosan. A létszámban folyamatosan gyarapodó esztergomi református közösségben a 19. század derekán merült fel az önálló egyházközség megalapításának szükségessége. A gyülekezet alakuló ülését 1881. augusztus 15-én tartották meg.11 Az elnöklő Páli Lajos, a Tatai Református Egyházmegye esperese ismertette a Dunántúli Református Egyház- kerület közgyűlésének határozatát, amelynek értelmében az esztergomi helvét hitvallású lakosok a tatai egyházmegyéhez kerültek. Határozatot hoztak az egyházközség pecsétjéről, aminek közepén az egyházközség alakulási évét, körben pedig az „Esztergomi Helvét Hitvallású Egyházközség Pecsétje” feliratot kellett feltüntetni. A városban élő református családok képviselőiből választották meg az új egyházközség tisztikarát és a 12 tagból álló presbitériumot: egyházközségi gondnokká Burián Pált, algondnokká Szabó Tituszt, pénztárnokká Dr. Burián Jánost, jegyzővé Pethes Géza Aladárt tették meg. A gyülekezet első ünnepélyes istentiszteletét 1881. október 16-án tartották meg a vármegyeháza nagytermében, itt vette át az esztergomi gyülekezet irányítását az ideiglenesen megbízott Erős Zsigmond nagysápi lelkésztől az újonnan kinevezett Széki Aladár segédlelkész.12 Egy 1913-1915-ben készült részletes összeírás szerint az esztergomi református egyházközség kebelébe a városon kívül az alábbi községeken élő protestáns felekezetű lakosok tartoztak: Csév, Csolnok, Dorog, Kesztölc, Leányvár, Tokod, Béla, Ebed, Kicsind, Kőhídgyarmat, Libád, Muzsla, Nána, Párkány, Garamkövesd, Ipolyszalka.13 Fontos még megemlíteni, hogy az esztergomi ágostai hitvallású evangélikus egyházközség megalakulásáig (1925), illetve templomuk felépítéséig (1941) a városi református egyház közössége a lutheránusok hitéletének is otthont nyújtott. A gyülekezet kezdetben imaház céljára magánszemélyektől bérelt helyiséget. A felépítendő templom kérdése már az első presbiteri gyűléseken szóba került. A presbiteri küldöttség által templomépítés céljából megvételre javasolt telek - Sorecz József és neje, Nagy Júlia tulajdona - a szabad királyi városban feküdt (ma Petőfi Sándor u. 36.). Nevezett személyek nevén álló házat, udvart és kertet valamint két hold, 1300 négyszögöl terjedelmű arany-és előhegyi szőlőt az egyház 1882. augusztus 29-én 7500 forint vételáron vásárolta meg. 1888. november 20-án az esztergomi egyház Huth István és Marterstock József szentgyörgymezői vállalkozókat bízta meg az 583. szám alatt lévő házának tartozékát képező üres telkén építendő imaház felépítésére. A városi hatóság 1889. március 20-án engedélyezte a munkálatok megkezdését.14 A vállalkozók 4000 forint díjazásért dolgoztak. Az építkezést nem csak a reformátusok, de a városban élő más vallásúak is 11 MNL KEML V. 1. c. Esztergom Rendezett Tanácsú Város képviselőtestületének iratai 1881.1.138. 12 Németh 1991, 72-73. 13 Németh 1991, 81. 14 MNL KEML V. 3. b. Esztergom Város Tanácsának iratai. III-108-1889. 238
