Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Bödő István: Fejér vármegye helyzete a török kiűzését követően
Bödő István: Fejér vármegye helyzete a török kiűzését követően A Veszprém és Komárom vármegyék által igazgatott területek Fejérhez tartozását komolyabb vita nélkül eldöntötték, mivel a határok egyértelműen megállapítha- tóak voltak. Ennek ellenére kisebb viták azért előfordultak. Tác helység lakói 1693-ig például Veszprém vármegyének is adót fizettek, ami súlyos megterhelést jelentett az ott élőknek.21 Komárom vármegye hadbiztosa, Hrabovszky János pedig önkényesen Bicskére szállásolt be katonákat, ami a helybelieknek jelentős költséggel járt.22 Fejér vármegye közgyűlése szerette volna Komárom vármegyétől Kisbér falut és Nagybérpusztát megszerezni, amit állításuk szerint hiteles iratokkal is tudtak bizonyítani.23 Kérésüket végül elutasították. Határvita Pest-Pilis-Solt és a szintén újonnan felállított Tolna vármegyékkel alakult ki. A Tolna vármegyei főispán Pentelét és Vaj- tát saját vármegyéjéhez kívánta csatolni, míg Felegrest (ma Sáregres) mindenképpen Tolna vármegyeinek mondta. Utóbbi esetében 1710-ben maga Esterházy Pál nádor döntött Fejér vármegye javára. Törökbálint és Sóskút települések az újjászervezés után Fejér vármegyéhez kerültek, Pest-Pilis-Solt vármegye ez ellen kifogással élt. Törökbálint esetében a nádor 1697-ben Pest-Pilis-Solt vármegyének adott igazat, amibe Miskey István alispán nehezen törődött bele, az 1698. évi adót a település még Fejérnek fizette, ami ellen viszont Pest-Pilis-Solt vármegye tiltakozott. Végül Sóskút megmaradt Fejér vármegye részének, míg Törökbálint a szomszéd törvényhatósághoz került.24 A török uralom alatt elhagyott, elpusztult települések határával kapcsolatban szintén problémák adódtak, a határjelek több esetben is elvesztek, elmosódtak, hitelesítő okirat általában nem maradt fenn, ami a szomszédos helységek közötti határviták sorozatához vezetett. A bizonytalan helyzetet tükrözi a korszakban, illetve a 18. század első felében végzett határjárások nagy száma. Az újjászervezés sikerének érdekében egyértelművé vált, hogy az elnéptelenedett településeket újból be kell népesíteni. A török uralom alatt a vármegye többnemzetiségűvé és felekezetileg megosztottá vált. A teljesen elnéptelenedett Duna mentén még a hódoltság idején rácok, valamint katolikus bosnyákok és horvátok telepedtek le. 1683 előtt 21 településen éltek délszlávok, 1688-ban már csak öt helységben: Adony- ban, Pentelén, Ercsiben, Érden és Perkátán. Székesfehérvár visszafoglalását követően elkezdődött a magyar lakosság visszatérése, 1690-ben pedig délszláv telepesek újabb hulláma érte el a vármegyét, 1696-ig több mint 200 család telepedett le.25 Fejér vármegyében első ízben németeket Hochburg János telepített le Móron és Bodajkon.26 A betelepítések legnagyobb hulláma a 18. században történt, ekkor a belső telepítések mellett német és szlovák telepesek leltek új otthonra Fejér vármegyében. 21 MNL FML IV. 1. a. 1. köt. 42-43. 1694. augusztus 5. 22 Uo. 44-45. 23 Uo. 90. 1696. március 23-24. 24 Schneider 1931,12-13. 25 Erdős 1989, 64-65. 26 Jenei 1977, 7. 88
