Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Bene Krisztián: Drávapálfalvától Kamerunig. A Szabad Francia Erők egy dél-dunántúli önkéntesének nyomában
Bene Krisztián: Drávapálfalvától Kamerunig. A Szabad Francia Erők egy dél-dunántúli önkéntesének... ciaország mozgalomhoz, esetleg magyar állampolgárságot tüntetett fel a belépési nyilatkozatán). Mivel a hivatalos nyilvántartás csupán a trianoni határok közti területet vette figyelembe, érdemes megvizsgálni a szomszédos országokat születési helyként megjelölő, de egyértelműen magyar névvel rendelkező jelölteket is, aminek alapján kijelenthetjük, hogy a magyar nemzetiségű önkéntesek száma akár a százat is meghaladhatja.4 Ebből kifolyólag megállapítható, hogy a magyarok a külföldi jelentkezők közel 4 százalékát adják, és ezzel a nyolcadik pozíciót foglalják el. Az önkéntesek egy része a franciaországi ellenállási mozgalom tagja volt, mások adminisztratív vagy egészségügyi beosztást kaptak, de döntő többségük fegyveres alakulatok soraiban teljesített szolgálatot. A légierőhöz és a haditengerészethez csupán elenyésző számban kerültek magyarok (összesen hat fő), mindenki mást a gyalogsági alakulatok kötelékébe irányítottak. Ezek közül a legjelentősebb magyar kontingenst az Idegenlégió 13. könnyűdandára (13e demi-brigade de la Légion étrangère) fogadta, amelyben a levéltári iratok tanúsága szerint 39 olyan önkéntes volt, aki magyarországi születésű, illetve magyar állampolgárságú volt,5 ami elég jelentős számnak tűnik az egység 1940. júliusi 900 fős létszámához képest.6 Amennyiben ehhez hozzáadjuk az egység azon tagjait, akiknek állampolgársága másik országhoz kötődött,7 ellenben vezetéknevük alapján8 nagy valószínűséggel magyar nemzetiségűek voltak vagy magyar gyökerekkel rendelkeztek, akkor már 49 magyar kötődésű személyt találunk a könnyűdandár kötelékében,9 amely a különítmény eredeti létszámának több mint 5 százalékát jelenti. A Szabad Francia Erők önkénteseinek csatlakozási időpontjával kapcsolatban két nagy időszakot szoktak elkülöníteni: 1940 nyarát és 1943 első felét. Előbbi a De Gaulle felhívását követő periódus volt, amikor megalakult a szabad francia politikai és katonai mozgalom, és ekkor került sor az egyéni csatlakozások egyharmadára. 1943 során a háborús helyzet alakulásával párhuzamosan újból növekedni kezdett a jelentkezések száma, így havonta akár 2500 fő is jelentkezett a mozgalom soraiba.10 A légiós különítmény esetében azonban meg kell említeni egy harmadik időszakot, 1941 nyarát is, a szíriai hadjárat utáni időszakot, amikor a Levantei Hadsereg kötelékéből a szabad franciák oldalára egyszerre több ezer katona állt át. Utóbbiak között jelentős számban voltak korábban az Idegenlégió 6. gyalogezredében szolgálatot tel4 Fondation Charles de Gaulle. Les Membres des Forces françaises libres (18 juin 1940 - 31 juillet 1943). Liste-FFL. 5 Két kivétel van a listán szereplők között: Armenaj Seferian Egyiptomot jelölte meg születési helyként, de magyar állampolgárnak vallotta magát, Raoul Monclar pedig magyarországi születési helyet adott meg, de brit állampolgárságot írt be jelentkezési lapjára. 6 Gras 1983,8. 7 Egy román, három csehszlovák és három lengyel állampolgár. 8 Hoszu, Pataky, Szabadi, Szabai, Szabo, Szabo, Szeles, Szika, Szomdy, Olasz. 9 SHD GR 12 P 81. Ordres de bataille. 10 Crémieux-Brilhac 2013, 699-700. 75
