Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Rózsás József: In memoriam Ódor Imre
RÓZSÁS JÓZSEF In memoriam Odor Imre Odor Imrével történt első személyes találkozásom szakmai elmarasztalásokat váltott ki belőlem. Sportszakmaikat, mert az eseményre egy kora nyári napon került sor a bólyi teniszpályán. A kitűnően előkészített játéktéren két fiatalember ütögette a sárga labdát. Vöm és Odor Imre készült megvívni újabb nagy csatáját a vörös salakon. Amikor elkezdték az első játszmát, én már a székbíró emelvényén ültem, és figyeltem. Meg elégedetlenkedtem magamban. A magasabbik és vékonyabbik játékos jól mozgott a fehér vonalak között, szinte minden labdát elért valahogy, de fonák ütései erőtlenek és alig helyezett nyesések voltak. Amikor szerválni kezdett, még fölényesebben állapítottam meg gondolatban: abszolút amatőr az illető. De vezetést szerzett, majdnem megnyerte az első játszmát. Szinte minden nyerő ütését hangosan kommentálta. Maga volt a megtestesült lelkesedés. (Aztán fordult a kocka, mind csendesebb lett a meccs. A második szett közepétől már csak az ütők húrozására meg a salakra érkező labdák „beszéltek”. A végeredmény 3:6,1:6 lett. Nem a fantasztikus akaraterő nyert, hanem a nagyobb játéktudás.) Nem így lakásunk teraszán! A sporttársak friss lángossal pótolták a teniszpályán hagyott energiát. Nem kísértem figyelemmel az elfogyasztott kitűnő illatú és állagú sült tészta darabszámát, ám arra felfigyeltem: Imre először uborkasalátát, aztán tejfölt, végül piros szórós paprikát kért a háziasszonytól. Ebben a „játszmában” ő győzött. Aztán megtudtam, hogy teljesen autodidakta módon tanult meg teniszezni, csakis saját szorgalma és a játék iránti szeretete tették őt teniszezővé. Jómagam segédedzői vizsgát tettem ebben a sportágban, játszottam szülőfalum OB III-as teniszcsapatában is. Sportbeli elméleti fölényem azonnal törpe méretűvé vált, amint megtudtam, hogy dr. Odor Imre a Baranya Megyei Levéltár igazgatója, sikeres könyvek, tanulmányok szerzője, a levéltári kutatások országos hírű szakembere, tudományos ülések fáradhatatlan szervezője. És kiváló ember. Mivel történelemtanárként előbb-utóbb helytörténeti témákkal is foglalkozni kezdtem, tevékenységem semmiképp nem nélkülözhette a levéltári kutatásokat. Személyes találkozásaink is mind gyakoribbá váltak. Jelentéktelen tanáremberként eleinte megilletődötten ültem és beszélgettem vele a levéltár Király utcai igazgatói irodájában. Soha nem várakoztatott meg, még a gyanúját sem érezhettem semmikor annak, hogy afféle populista önjelölt helytörténésznek tart. Többször kitüntetett a bizalmával. A Baranya Megyei Levéltár általa szervezett szakmai programjaira személyesen hívott meg, kiselőadásokkal hozzájárulhattam 510
