Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Jukic Zita: Ódor Imre érdemei a pécsi és az eszéki levéltárak együttműködésében
Jukic Zita: Ódor Imre érdemei a pécsi és az eszéki levéltárak együttműködésében 2013. július í-én, Horvátország európai uniós csatlakozása napján a két intézmény is igyekezett ünnepélyes keretek között részt venni a fordulópontot jelentő dátum megünneplésében, ezért a Szlavón Múzeum átriumában a két levéltár hivatalos együttműködési egyezményének aláírására került sor Ódor Imre és Sinisa Bjedov igazgatók között. Az együttműködési szerződés nem tartalmazott újabb pontokat, továbbra is a kutatócsere, kiadványcsere, könyvbemutatók szervezése, egymás kiadványaiban való részvétel köré csoportosultak a teendők, ugyanakkor néhány konkrét program is szóba került, pl. a Bellyei uradalom levéltári anyaga, amellyel mindkét levéltár rendelkezik, és amelynek egy jelentős részét az évek folyamán a két levéltár már digitalizálta. A további tervek szerint folytatódott volna a digitalizálás, és így akár egy virtuális levéltári anyagegyesítést lehetett volna létrehozni, esetleg közös kiadványt megjelentetni, mindkét intézmény, de elsősorban a kutatók javára. Ez a nap mégsem a szakmai-tudományos levéltári munka miatt maradt meg emlékezetünkben, hanem egy sportteljesítmény révén. Ugyanis Ódor Imre három kollégája (Bolvári Renáta, Bősz Attila, Kult László) társaságában aznap kerékpárral érkezett Pécsről Eszékre, osztatlan és fergeteges lelkesedést váltva ki nem csak az eszéki levéltár, de a többi városi kulturális intézmény munkatársai között is. Az Eszéki Állami Levéltár 1991 óta kétévenként megjelenő folyóiratában a Szlavóniai és Baranyai Levéltárak Hírnökében (Glasnik arhiva Slavonije i Baranje) Ódor Imre három alkalommal publikált tudományos dolgozatot: 1. Eszék II. József császár és király idejében 1786-ban (1997), amelyben egyéb források és szakirodalom mellett bemutatja Széchenyi Ferenc jeles Descriptióját, valamint a forrás alapján elemzi Eszék társadalmi és gazdasági helyzetét a kérdéses időszakban. 2. Baranya megye és testületéinek újjászervezése a török megszállás után a 18. század közepéig (2001), amelyben a török megszállás utáni átmeneti időszakról tájékoztat, amikor a kamarai igazgatás mellett a megyei közigazgatás is igyekszik saját szerepét megerősíteni. A megyei közgyűlési jegyzőkönyvek felhasználásával rekonstruálja a megyei önkormányzat kialakulását és fejlődését az első főispán, Draskovics János kinevezésétől (1688) a 18. század közepéig. A 17. század végéig a megye határai állandósulnak, kialakulnak a kisebb közigazgatási egységek, a lakosság visszatér az elhagyott községekbe. Ebben az időszakban a megyei közigazgatás három (kamara- megye-püspökség), később pedig két (uradalom-püspökség) tényezője jelentősen befolyásolta a megyei közgyűlés munkáját. 3. A Pécsi Püspöki Líceum (1831-1848) (2007), amelyben a báró Szepesy Ignác püspök által létrehozott Líceumi alap megszervezéséről és irányításáról nyújt képet a horvátországi olvasók számára. Részletesen ír a líceum oktatási tevékenységéről, a hallgatók számáról és azok részvételéről Pécs társadalmi életében. Mivel egyházi, de földrajzi szempontból is bizonyos értelemben központi intézmény, amelyben a dél-dunántúli nemesi és értelmiségi hallgatón kívül számos szlavóniai diák is tanult, melynek bizonyítékaként elegendő megnézni a hallgatók névsorát, a líceum igen fontos küldetést töltött be a régió oktatásában és nevelésében. Mindhárom dolgozat j elentősen emelte a folyóirat szakmai és tudományos színvonalát. 507
