Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Schmelczer-Pohánka Éva: „Én sok poros aktát ástam ki a levéltárak aljából. Ha valaki ezen felül kíván történetet írni, tegye, fogjon hozzá, kutasson tovább - és írjon”. Brüsztle József Antal plébániatörténeti kutatásai a 19. század második felében
Schmelczer-Pohánka Éva: „Én sok poros aktát ástam ki a levéltárak aljából. Ha valaki ezenfelül kíván... Brüsztle paptársai életrajzában sok adatot személyes adatközlések, pécsi egyház- megyei személyek (pl. Kelemen József, Winkler Mihály) elmondásai, közvetett információi, valamint fennmaradt jegyzetei alapján egészített ki. Természetesen a Recensio korábban megjelent köteteiből is számos hivatkozás található a későbbiek során. Kéziratos levéltári forrásai egyrészt a plébániákon található Historia Domusok és Historia Parochialisok, az egyházmegye-látogatások Canonica Visitation,28 másrészt a helyi káptalan és szerzetesrendek összeírásai, levéltári dokumentumai, továbbá a papi névsorok és plébánia-összeírások voltak. Munkájához a helyben fellelhető forrásokon kívül az egyéb egyházmegyében elszármazott személyek esetében az ország többi egyházi hatóságaitól, plébániáitól kért levelezés, továbbá újsághirdetés révén segítséget, hogy mind teljesebb legyen a munkája. Segítségük fontosságát Brüsztle a felhívásban egy latin közmondással támasztotta alá: „Addeparum [...] modico magnum cumulabis acervum.” („Adj méghozzá keveset [...] idővel nagy anyagot fogsz felhalmozni.”)* 29 A közzétett felhívásokra forrásmegjelölések alapján a Csanádi, a diakovári, az esztergomi, a kalocsai, a pozsonyi, a székesfehérvári, a váci és a zágrábi egyházmegyék levéltáraiból is érkeztek kiegészítő jellegű adatok. A hatalmas gyűjtőmunka mellett a nyomtatás költségeinek előteremtésével is meggyűlt a baja, de végül támogatók - így Kovács Zsigmond és Dulánszky Nándor (1877-1896) püspökök, valamint Troli Ferenc általános helynök - megnyerésével végül mindig sikerült sajtó alá kerülnie az egyes köteteknek. Kutatómunkájának egy apró „fekete foltja” maradt, ami a mai napig „kísérti” örökbecsű emlékét. A magyarországi levéltárak honlapján az alábbiak olvashatók: „A levéltárból azonban sok fontos irat hiányzik, főként Brüsztle József (1817-1896) egyházmegyés pap kutatásainak köszönhetően, aki a 19. század második felében sok iratot kiemelt eredeti helyéről, amelyek halála után nem kerültek vissza a levéltárba, hanem utóbb elégették őket.” A megállapítás még Kersák Pál, hajdani püspöki levéltáros 1983-as Magyarország Levéltárai című kiadványba megjelent írásból hagyományozódhatott át.30 Galambos ezt az állítást határozottan cáfolja, mondván 1880-ra kész lett a negyedik kötet, és Brüsztle utána még 16 évet élt. Ekképpen elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne keresték volna rajta a kölcsönvett iratokat.31 Neki sajnos mégis ellentmondanak a tények: a Pécsi Egyházmegyei Levéltár Káptalani Levéltárában Damásdi Zoltán egyházmegyei levéltáros elmondása szerint számos olyan iratköteg, dokumentum található, amely jóval Brüsztle halála után, a 20. század első harmadában került vissza az eredeti őrző helyére. 281721: Bohus Imre, 1729: Domsics Mátyás, 1738-1742: Berényi Zsigmond, 1756-1757: Klimo György, 1782-1783: Esterházy Pál László, 1828-1829: Szepesy Ignác. 29 „Recensio totius Cleri dioec. Quinque-Ecclesiensis, a fine Sec. XVII. usque hodierna tempora, interjectis, quibusdam commentariis historicis ac biographicis” című kéziratban levő munkája érdekében Brüsztle József olaszi plébánosa következő értesítést küldte be”. EL 1868. 30 PEL é. n. Lásd még: Kersák 1983; Petrovich 1983. Az 1996-os kiadásban már nem szerepelt. Blazovich-Müller 1996. 31 Galambos Göller 2000, 19-20. 424
