Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Schmelczer-Pohánka Éva: „Én sok poros aktát ástam ki a levéltárak aljából. Ha valaki ezen felül kíván történetet írni, tegye, fogjon hozzá, kutasson tovább - és írjon”. Brüsztle József Antal plébániatörténeti kutatásai a 19. század második felében
Schmelczer- Pohánka Éva: „Én sok poros aktát ástam ki a levéltárak aljából. Ha valaki ezenfelül kíván... Brüsztle önmagáról, életéről fő művében a Recensióban sem árul el kifejezetten személyes dolgot, kizárólag életpályáját mutatja be az egyes plébániákhoz kapcsolódóan.5 Brüsztle József, a „Pécs egyházmegye örökérdemű történetírója”6 1817. augusztus 6-án született Dárdán a würtenbergi származású apa, Brüsztle Jakab és az eszéki származású anya, Maslavac Terézia fiaként. Családjáról keveset tudni: testvérei nevét saját életrajzában sem említette meg. Apja gróf Eszterházy János nevelőjeként, majd uradalmi számtartóként dolgozott Dárdán. Papi pályára szánták, ám életútja nem volt nehézségektől mentes. Családja anyagi helyzete, valamint édesapja, majd szeretett édesanyja halála hosszabb-rövidebb időszakokra megszakították az erre való felkészülését. Az elemi iskolát rokonai támogatásával Eszéken végezte. Kapcsolata a pécsi püspökséggel 1830. július 30-án kezdődött, amikor Szepesy Ignác püspök (1828-1838) bérmálta szülőhelyén. A következő évben Farkas József, Foith Henrik, Kelemen József és Vörös Mihály pécsi kanonokok pártfogását élvezve Pécsre került, ahol elvégezte a gimnáziumot. A szemináriumban lakhatást és étkezést is biztosítottak számára. Szerencsés helyzetben volt, hiszen a fent említett személyek patronálását majd 12 évig élvezte. Mindeközben három évre - családja anyagi helyzetén segítendő - visszatért írnokként Dárdára. Onnan ismét Pécsre költözve filozófiai tanulmányokat folytatott, majd Scitovszky János püspök (1838-1849) 1841. október 9-én felvette a teológiai hallgatók sorába.7 Kiválóan, szinte anyanyelvi szinten beszélt a magyar mellett horvátul, németül és kiemelkedő volt latin tudása is. 1845-ben pappá szentelték, és első szentmiséjét augusztus 20-án Dárdán, keresztelése helyszínén celebrálta. Elsőként Bogádra nevezték ki káplánnak, ám még el sem foglalhatta az állást, mert Beremendre kapott megbízatást (1845). Egy évre rá már Szenterzsébet segédlelkésze (1846-1850), 1850. november 12-én pedig a pécsi Belvárosi templom káplánja lett. Egyúttal prebendáriussá való kinevezésével ő lett az egyházmegye rubricistája, valamint a direktórium szerkesztője is. Ezen munkája az évről évre megjelenő egyházmegyei schematismus számára az aktuálisan működő papok névsorának összeírását, valamint a liturgikus szolgálatok naptári rendjét tartalmazó egyházi naptár összeállítását jelentette. 1855 nyarán a bogdásai plébániára került. 1861-ben az olaszi plébános, Glatz János halálának hírére maga kérvényezte Olaszra való áthelyezését, ahol május í-jén Vlasies György esperes, egerági plébános iktatta be. Egyházi szónokként egyike volt legkedveltebbeknek a hívek körében, hiszen figyelmet szentelt a Szentírás-magyarázatok megadására is.8 35 évig szolgált itt, aranymiséjét 1895-ben tartotta meg. Élete utolsó időszakában szellemileg szinte teljességében elvesztette a kapcsolatát a külvilággal: „Még barátainak emléke is elmosódott a 5 Brüsztle 1874-1880, II. 284-287., 842-843.; Brüsztle 1874-1880, IV. 68-69. 6 Szőllősy 1892, 553. i „Seminarium Cleri Junioris ad Corners. S. Pauli Ap. V. Ecclesiis [...] Theologi I. Anni Brüsztle Josephus [...]” Schematismus 1842, 127-128.; 1843 utáni teológiai tanulmányairól nincs adat. Szögi 2016, 71., 163. 8 Galambos Göller 2000,6. A lorettói litániát - a visszaemlékezések szerint - heteken át gyönyörűen, orgonakisérettel elénekeltette, majd kommentárt fűzött hozzá. 419
