Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Paksy Zoltán: Egy zalai dzsentri politikus életpályája. Farkas Tibor (1883-1940)
Paksy Zoltán: Egy zalai dzsentri politikus életpályája. Farkas Tibor (1883-1940) készültsége. Tagja volt az 1925-ben létrejött választójogi törvényt előkészítő bizottságnak, 1926-ban pedig a frankhamisítási ügyet feltáró parlamenti vizsgálóbizottságnak.3 Munkáját könnyű áttekinteni, 1922-1926-os parlamenti ciklusának végén ugyanis, 1926 júliusában első dolga volt, hogy nemzetgyűlési beszédeit, felszólalásait és interpellációit saját költségén, könyv formájában kiadja.5 6 Ismerve természetét, ebben nem a hivalkodás, hanem a választói számára történő elszámolás szándéka vezette, amit a kötet előszavában, egy mindössze háromsoros bevezető szövegben maga is említ. E szerint a négy év alatt Farkas ötven nagy beszédet mondott és 31 interpellációt intézett a kormányhoz. Ezekből jól körvonalazódik politikai ars poeticája. Először is hangsúlyozni kell szigorú konzervativizmusát, s azon belül is legitimizmusát. Farkas a nemzetgyűlést nem is tartotta alkalmasnak arra, hogy komolyabb törvényeket hozzon, mert nem felelt meg a magyar alkotmányosságnak, szerinte vissza kell térni a magyar közjogi formákhoz, a királysághoz és a kétkamarás országgyűléshez. „Az évszázadokon keresztül kialakult jogi formák nem olyan mellékes dolgok, melyek felett napirendre lehet térni. [...] A régi közjogi fogalmak tagadhatatlanul változáson mennek keresztül. [...] Nekünk arra kell törekednünk, hogy visszatérjünk a jogi formákhoz és én azért küzdöttem mindig, hogy szakítsunk véget ennek a közjogi exlexnek.”7 „Nagy, mélyreható reformokat csak akkor valósíthatunk meg, ezekhez csak akkor nyúljunk, amikor itt már országgyűlés dolgozik és nem nemzetgyűlés. [...] a nemzetgyűlés nem hivatott arra, hogy a régi tradicionális jogot megváltoztassa.” - mondta.8 Hasonlóan vélekedett a földreform kapcsán is, amelyet kritikával illetett, további változtatásait pedig egyenesen forradalmi lépésnek tartotta. „Én minden olyan intézményt, amely alapja a polgári rendnek, pl. a magántulajdont, óvatosan kezelendőnek tartom, nem pedig úgy, hogy amint eszünkbe jut, ma így hozunk törvényt, holnap pedig úgy.”9 Ugyanakkor a boldogulni akaró paraszti rétegnek biztosítani kívánta a felemelkedés lehetőségét, de nem ingyen osztogatás, hanem a modern piacgazdaság eszközrendszerével, például kedvezményes hitelek folyósításával. A parlamentben komoly vitákat folytatott a közigazgatás és a vármegyerendszer átszervezése körüli kormányzati szándék kapcsán, késhegyig menően védve a vármegyék önállóságát, szuverenitását. Látható tehát, hogy Farkas a trianoni Magyarország válságból való kilábalását kizárólag a törvényes nemzeti intézmények restaurációjában és alkotmányos működésében látta kivitelezhetőnek. A korszak uralkodó politikai felfogásával szemben azonban, Farkas egész másképpen vélekedett az ország konszolidációjával kapcsolatban. Szerinte Magyarországon „a lelkek nyugalmát” - elsősorban a szocialista munkássággal kapcsolatban - nem az a kormánypárti képviselők által hangoztatott Bismarck-idézet mozdítja elő, 5 L. Nagy 1980,129., 157. f> Farkas 1926. 7 Képviselőházi Napló 1922-1926. II. kötet, 418. 1922. július 26. s Uo. V. kötet, 112. 1922. november 22. s Uo. XVII. kötet, 365. 1923. december 7. 368
