Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Nagy Imre Gábor: Farkas István, egy elfeledett adományozó pécsi polgár
Nagy Imre Gábor Farkas István, egy elfeledett adományozó pécsi polgár A dualizmusban valóságos alapítványi láz tört ki. A dualizmus kori alapítványoknak azonban több szempontból megváltozott a jellege. A kiegyezés előtt főként intézmények, egyházak, hivatalok voltak az adományozók, a polgári korban pedig elsősorban személyek. A polgári kor előtt főként egyházi intézmények működését segítették, utána viszont elsősorban világi célokat szolgáltak. A 19. század közepe előtt kisszámú, ám nagy értékű, a polgári korban pedig nagyszámú, ám gyakran csekély összegű alapítványokat hoztak létre. Az is a változáshoz tartozott, hogy a polgári kor előtti alapítványok alapját az ingatlanok és birtokok jelentették, utána pedig pénzintézetekben elhelyezett, biztosan kamatozó pénzösszeg.1 Az alapítványokról sem 1867 előtt, sem 1867 után nem született átfogó jogszabály, ezért a gyakorlat rendkívül sokszínűnek mondható. „Az alapítvány olyan nyilvános kezelés és ellenőrzés alatt álló jótékony adomány, amelynek csak a hozadékát használják föl az előre megjelölt célra. Alapításkor az adományozó meghatározza az alapítvány minden fontos elemét, a törzstőkét átadja egy általa kijelölt, de tőle (is) független kezelő szervnek, amely garanciát vállal a működtetésre. Ezzel egyidejűleg megszűnik az alapító tulajdonjoga és többnyire befolyásolási lehetősége.”2 Az új típusú alapítványozás a polgári mentalitáshoz kötődött. A célokat tekintve három fő típus különböztethető meg. A teljesítményelvű alapítványok a kiváló munkát, a kiemelkedő teljesítményt jutalmazták, illetve arra buzdítottak. A teljesítményorientácó szervesen kötődött a polgári mentalitáshoz, az előre néző, a munkába vetett hitet valló polgársághoz. A szociális típusú alapítványok a perifériára szorultaknak nyújtottak segítséget. A szociális gondoskodás a társadalmi szolidaritás elvét vallotta. A duális alapítványok pedig mindkét célt egyszerre szolgálták. Többségük iskolai alapítvány volt, amelyet a szegény tanulók oktatásának segítésére hoztak létre.3 Farkas István (Pécs, 1826. november 3. - Pécs, 1881. május 4.) pécsi ügyvéd minden vagyonát közcélra adományozta. Farkas István pécsi budai külvárosi római katolikus családban született, szülei Farkas István és Markus Mária.4 1843-1844-ben végezte a pécsi joglíceumban a böl1 Galambos 1997,199. 2 Galambos 1997,199-200. 3 Galambos 1997,199., 201-202. 4 MNL BaML IV. 1419. Pécs Budai külváros kereszteltek anyakönyve 1826, Belvárosi halotti anyakönyv 60/1881. 348
