Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Krisch András: Francia megszállás Kismartonban, 1809
Krisch András: Francia megszállás Kismartonban, 1809 lekedett sokáig, mivel április 4-én már megkezdték a polgárság mozgósítását,5 az eskü letételére pedig az ellenség bevonulása előtt került sor.6 A városokban működő polgárőrségek a megszállás alatt együtt tudtak működni a franciákkal, ami a közös járőrözésből és őrségadásból állt. A franciák nagyon helyesen nem oszlatták fel az ilyen fegyveres szervezeteket, hanem hasznosabbnak tartották a velük való együttműködést, felhasználva hely- és nyelvismeretüket.7 A nádor május 8-i levelében értesítette a kismartoniakat, hogy a francia sereg Bécs felé vette az irányt, egyben előrevetítette, hogy hamarosan Magyar- ország területére lépnek, és ez esetben az ország hadszíntérré válhat. Ha ez bekövetkezik, akkor a városi tanácsnak kell gondoskodnia a rend és nyugalom fenntartásáról.8 A megszállás előtti napokban kölcsönösek voltak a felderítések a térségben. A megyék határfigyelő biztosokat küldtek ki, akik figyelték Ausztriában a francia csapatok mozgását, illetve gyűjtötték a híreket, a franciák pedig őrjáratokkal kémlelték a vidéket.9 Az első őrjárat 1809. május 15-én délután 3 és 4 óra között érte el Kismartont. A francia 9. huszárezredtől egy őrmester által vezetett járőr Kishöflány (Kleinhöflein) felől lovagolt a városba. Miközben hat emberük a Gitter-kapun kívül maradt, az őrmester két katonával a hercegi főőrség elé ment, ahol a polgárőrség századosával találkozott. A francia itt előadta, hogy szétszéledt, szökött francia katonákat és rekvirálókat keres, amennyiben ilyenek vannak a városban, azokat köteles Bécsújhelyre vinni. Mivel ilyen személyek nem tartózkodtak Kismartonban, ezért erről a városvezetéstől egy igazolást kért. Embereivel a városháza elé lovagolt, ahol a hírre a kismartoniak egyre nagyobb számban kezdtek gyülekezni. A kíváncsiskodó tömeget amúgy is növelte, hogy az éves piacot éppen ekkor tartották. Az idő csak telt, a városi tanács pedig nem tett semmit, állítólag nem találták a városi pecsétet. Hogy ezt követően mi történt, arról többféleképpen is tudósítanak forrásaink.10 A hivatalos verzió szerint - ez szerepel a tanácsi jegyzőkönyvben - a franciák elunva a várakozást el akartak lovagolni, de eközben az egyikük felborított két helybélit. Ekkor egy kismartoni lerántotta a huszárt a lóról, elvette kivont kardját és ezzel egy látszólag halálos csapást mért rá. A többi katona elmenekült, a sebesültet pedig az irgalmasok kórházába szállították, ahol súlyos sebesülése ellenére meggyógyult. Ő volt az első francia ápolt a kórházban.11 5 BLA 1.1. Ratsprotokoll 1809. április 4. 6 BLA 1.1. Ratsprotokoll 1809. május 29. 7 Molnár 1992, 94-119. 8 BLA 1.1. Ratsprotokoll 1809. május 10. 9 Gruszeczki 1957a, 85. A tanulmány részletesen bemutatja a mai Burgenland térségében a francia csapatmozgásokat. 10 Az esetet bemutatja: Krisch 2004, 208.; Jovanovic 1931, 30. Jovanovic még forrásul használhatta az azóta elveszett Emmerich-féle kismartoni krónikát. n Gruszecki 1957a, 135-136. 300
