Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Kalász Gyula: „Itt rakjuk le a szocializmus alapjait”. Az osztályharc az iskolában (1945-1950)
Kalász Gyula: „Itt rakjuk le a szocializmus alapjait". Az osztályharc az iskolában (1945-1950) mokrácia felbátorította most már a hatalmat élvező kommunista elitet. Ebből az élvonalból később kiszorított Vas Zoltán a botrányos időre így emlékezik: „Minden csoda három napig tart! Túljutottunk rajta! - mondotta Rákosi mosolygó cinizmussal”.16 Az ateista pártpolitika már régóta folyamatos lejárató hadjáratot folytatott az egyházak ellen. Ez a propagandagépezet nem csak magukat az egyházakat, mint intézményeket támadta. A célkeresztben maga a vallásos hit és minden hívő ott volt, megbélyegezve, kigúnyolva, diszkriminálva. Súlyosan érintette ez a valláserkölcsi alapra épülő oktatást, ezen keresztül tanárt, diákot, szülőt. Egyértelmű célként fogalmazta meg a hatalom, hogy az egyházak és az egyházi személyek nem lehetnek jelen a közéletben. Már korábban is folytak pártcsatározások a parlamentben a kötelező hitoktatás kérdéséről. A hangoskodók a lelkiismereti és vallásszabadság hamis ürügyén egyelőre a hitoktatás fakultatívvá tételéért szálltak síkra. Ezt tekinthetjük prológusnak az egyházi iskolák állami kezelésbe vételéhez. A rá következő felvonásban a cselekvés fő retorikája, hogy a volt uralkodó osztály művelődéspolitikai monopóliumát megtörve a széles néptömegek előtt megnyíljanak az iskolák. A már más területen véghezvitt államosítások mintájára itt is a közhangulat felszításának szcenáriójával találkozunk. Intenzív propaganda-hadjárat folyt egyházi és világi személyek ellen, szülői értekezletek során dőlt az ígérgetésekkel teli meggyőzés. Hogy nem ment egyszerűen, azt mutatja a több helyen történt incidens. A hatalom eltökéltségét mi sem fémjelzi jobban, mint az, hogy Ortutay Gyula szakminiszter már 1948. május közepén kész tényként említette több fórumon az államosítást. A törvény megszületése előtt, 1948. június 13-án a belügyminiszter elrendelte az összes nem állami fenntartású intézményben az 1948. január í-re visszamenőleges hatályú, mindenre kiterjedő vagyonleltárt és a vagyon zár alá vételét a 6500/948. számú kormányrendelettel, annak büntetőjogi súlyával. Ilyen előkészítés után született meg az elhíresült i948:XXXIII. te. az egyházi oktatási-nevelési intézmények államosításáról, majd az erre épülő VKM 8000/1948. számú végrehajtási utasítás. Az azonnal meginduló átvételi eljárások több esetben botrányos jeleneteket is hoztak. Míg a legfinomabb ügymeneteknél az elhúzódó jogviták a jellemzők, addig találkozunk olyan esetekkel, amikor a lezárt épülethez érkező bizottság a vonakodókkal szemben a rendőrséghez folyamodott, és erőszakkal vette birtokba az intézményt. Több helyről kósza hírek terjedtek el, hogy lakossági szerveződés indul iskolájuk megvédésére, az átadásra kötelezett személyek védelmére önkéntes testőrség szerveződik. Szólnak esetenként arról is, hogy a június 18-i napra harangozás mozgósítja az ellenállókat. A belügyminiszter utasítására a tankerület távirati úton küld határozott utasításokat a helyi hatóságoknak. Ebben minden felelősséget a papságra hárítanak. Az esetleges szerveződések azonnali rendőri feloszlatását rendelik el, az ellenszegülőkre pedig az internálás foganatosítására utasít. A hatalom tehát erőszakkal is végre kívánja hajtani az einstandot. Ebben az izzó légkörben hihetetlen nyugalommal írta névaláírása melis Vas 1982. 262
