Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Kalász Gyula: „Itt rakjuk le a szocializmus alapjait”. Az osztályharc az iskolában (1945-1950)
Kalász Gyula: „Itt rakjuk le a szocializmus alapjait”. Az osztályharc az iskolában (1945-1950) módszerekkel dolgozó, idegen fegyveres erő segítségét élvező Kommunista Párt. Ebből a pozícióelőnyből két nyomvonalon szervezetten indult a politikai tisztogatás. Az egyik az igazoló bizottságok létrehozása, a másik a népbíróságok megszervezése. Mindkettő eszköz arra, hogy aki a szocializmus építését nem helyesli, azt ki kell vonni a közéletből. Mindez hatványozottan érvényesítendő a pedagógus társadalomra, melynek feltétlen kötelessége a kommunista ember nevelése, hiszen „itt rakjuk le a szocializmus alapjait”. Az első tisztogatási hullám az igazoló bizottságoknál éri a pedagógusokat. A Pécsi Tankerületi Főigazgatóságra is megérkezik a VKM 39.004/1945. IV. számú rendeleté az igazoló bizottságok munkájáról. A főigazgató levélben sürgeti, hogy vegyék jegyzékbe azokat a tanítókat, tanárokat, akik feddhetetlenségüket hitelesen bizonyították, és a pontos személyi adatok feltüntetésével haladéktalanul küldjék meg a minisztériumnak. De ugyanez a rendelet hasonló adattartalmú felterjesztést kért a bizottság által nem igazoltakról, vagy csak elmarasztalás hatálya alá esőkről. Ez utóbbi az enyhébb fokozatú fegyelmi kirovásától a különféle szankciójú korlátozásokon át a kényszernyugdíj ázást, sőt az állástól való megfosztást is jelenthette, tehát korántsem szabad kevésbé súlyosnak tekinteni az egyének, esetenként egész családok sorsára figyelemmel. Ez a fajta volt az, ami a köztudatban B-listaként híresült el. Sajnos, többen rosszindulatú feljelentés, olykor személyes bosszú áldozataiként kerültek a vizsgálat kereszttüzébe. Ilyenkor a tisztázás még kritikusabb volt. Ehhez fogható gyanús történet lehet például annak a bácsalmási tanárnőnek az esete, akit bátor kiállású igazgatója igyekezett védelmezni: „F. Jánosné L. Izabella tanárnő [...] működése ellen nem megnyugtató igazolóbizottsági határozat ellenére panasz vagy észrevétel nem merült fel. A nevezett tanár [...] tanítási, nevelési munkája a demokratikus világnézetnek mindenben megfelel. További alkalmazását a dolgozók polgári iskolájában kívánatosnak tartom. A. M. igazgató”.8 Az ügy rendeződéséről való feltételezést az indokolja, hogy nincs nyoma további eljárásnak. Megjegyzendő, hogy ilyen helyzetben az igazgatók is az oroszlán torkába dugták a fejüket. Súlyosabb és nehezebben kezelhető ügyek lettek a tanintézmények számára - az egyénről nem is szólva -, amikor a népbíróságok hatáskörébe vont eljárásokkal találkozunk. Egy szokványos bérgazdálkodási jelentésből például - szinte mellékesen - politikai súlyú bűnvádi eljárással szembesülhetünk a kaposvári Somssich Pál Gimnázium igazgatóhelyettesének tollából. A szöveg arról a módszerről is árulkodik, hogy a hatóságok még hivatalos informálási kötelezettségüket (?) sem tartották be. A tankerülethez írt levélből így ismerjük meg az esetet: „[...]magasabb fiz. osztba lépő tanárunk egy van: dr. H. József r. tanár. Nevezett jelenleg a kaposvári népbíróság ítélete következtében börtönbüntetését tölti. Hivatalos értesítést ítéletéről nem kaptam. Magánértesülésem szerint a kaposvári népbíróság bolsevistaellenes cikkei és előadásai miatt 3 évi börtönbüntetésre és nyugdíjjogosultság mellett állásvesztésre ítélte. Az ítélet « Uo. Iktatott iratok 1946-50. l-Pol-1-1/6-7. 259