Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Hegedűs Zoltán: Életképek a magyaróvári piarista gimnáziumból
Hegedűs Zoltán: Életképek a magyaróvári piarista gimnáziumból korhadt szárak ipari célra alkalmatlanok, amit arról ismerünk meg, hogy az ilyen szárak kérge könnyen lehántható és szétmorzsolható. Minthogy a felhasználható anyag a csalán szárában van, a szárat közvetlenül a föld felett kell levágni és a szár hegyét is meg kell kímélni. A hosszú szárú s főleg az embermagasságnyira is megnövő évelő csalány a legnagyobb értékű, emellett azonban a legrövidebb szárút is gyűjteni kell. A csalán megújulása érdekében ajánlatos a gyűjtésnél a szárakat levágni, nem pedig gyökerestől kitépni. A vágásra a zsebkésen kívül különösen a sarló és a csalán tömeges előfordulása esetén a kasza alkalmas. [...] A tanuló kezének megóvása érdekében ajánlatos, hogy a gyűjtésben és a levelek lefosztásában csakis a nagyobb tanulók vegyenek részt és ezek is állandóan tanítóik, illetőleg tanáraik felügyelete mellett. A kéz megóvására régi keztyű vagy beburkolásra szolgáló kendő alkalmas. Egyébként az eddigi tapasztalatok szerint a kéz rövid idő alatt edzetté válik. A lefosztásnál a hervadó levelek nem okoznak égést s ezért célszerű a leveleket csak a szedést követő napon lefosztani. A szárak megtisztítását is az iskoláknak kell elvégezniük. A szárítás vagy a szénáéhoz hasonlóan a napon történik, vagy pedig szellős csűrökben, istállókban, téglaverőknél [sic!] levő szárító-félszerekben s szellős padlásokon akként, hogy a szárakat lazán szétszórva s egymásra keresztbefektetve helyezzük el. A száradás ilyen módon esős időben is már 7-10 nap alatt bekövetkezik. Kerülni kell a nedves szárak egymásra halmozását, mert ilyenkor a szárak átmelegednek és a rostanyag értéktelenné válik. Tekintettel arra, hogy általában a nedvesség tönkreteszi a rostokat, a megszárított szárakat száraz, fedett helyen kell elraktározni. Az összes iskolák, ideértve a középiskolákat, a felső kereskedelmi és felsőbb leányiskolákat is, akkor, amikor a gyűjtést befejezték, vagy pedig a szállításra elegendő meny- nyiséget gyűjtöttek, az összegyűjtött mennyiséget az illető törvényhatóság kir. tanfelügyelőjének címére küldik el. [...] Csakis teljesen száraz szárakat kell zsákba, rongyba, ládába vagy lécek közé csomagolva elszállítani. A szállítás lehetőleg zárt vagy legalábbis vízmentes ponyvával letakart vasúti kocsikban, polgári fuvarlevél szerint gyorsáruként történjék. [...] Minthogy a csalán magvaira is szükség lesz, a levelek lefosztása alkalmával lehulló csalánmagok, amelyek érett állapotban gombostűfej nagyságúak és fekete színűek, száraz helyen megőrzendők s a szárakkal együtt a kir. tanfelügyelőhöz küldendők. A csalán leveleit, amelyek egyébként jó takarmányanyagot szolgáltatnak, nem kell a kir. tanfelügyelőhöz megküldeni. Ezek száraz és szétmorzsolt állapotban további intézkedésig megőrzendők.”24 Arra vonatkozóan sajnálatos módon nem maradtak forrásaink, hogy a szederlevél és a fémhulladék gyűjtésében magát már kitüntetett ifjúság ugyanekkora lelkesedéssel fordult-e a csalán felé, miután a rendeletben felsorolt ismérvek alapján sikeresen azonosította ezt a csípős növényt. 24 Uo. 424/1915. 224
