Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Magyar Nemzeti Levéltár
Magyar Nemzeti Levéltár A magyar levéltártörténetnek voltak és vannak nagy alakjai, véleményformáló személyiségei, megmondóemberei, doyenjei. Rájuk mindig odafigyelt a szakma, sőt gyakran velük kapcsolatban, rajtuk keresztül lehetett meghatározni a szakmát. Ilyen levéltáros kolléga volt Odor Imre is. Sportosan elegáns öltözködésével, csakis rá jellemző mosolyával bárhol jelent meg, magára vonta a figyelmet. Odor Imre a földim volt, és pályánk is sok szempontból hasonlóan indult. Ö is Zala megyében született, Deák Ferenc lakóhelyén, Kehidán. Én pedig anyai ágon Deák születési helyéről, Söjtörről származók. Ö 1982-ben, én 1991-ben szereztem diplomát Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Azt hiszem, hogy első találkozásunk is a levéltárhoz kötődik. A Magyar Történelmi Társulat Déldunántúli Csoportja által a nyolcvanas évek közepén indított, és éveken át megrendezésre kerülő Dél-dunántúli történészek 1986. évi nyári táborában beszéltünk első alkalommal. Imre a legfiatalabbként ahhoz a generációhoz tartozott, amelynek tagjai a hetvenes évek második felétől kezdték pályájukat, mint például Zala megyében Halász Imre, Vas megyében Tilcsik György, vagy az ugyancsak korán elhunyt Bősze Sanyi (1957-2014) Somogybán. Ök a létező szocializmus utolsó évtizedében szocializálódtak a megyei levéltárakban, és amennyiben az intézményben maradtak, közvetlenül a rendszerváltozást megelőzően, vagy azt követően lettek igazgatóhelyettesek, majd igazgatók. Tapasztalataikat a Kádári „puha” diktatúrában szerezték, de karrierjük 1989/90 után teljesedett ki. Ódor Imre 1983-ban kezdett a Baranya Megyei Levéltárban dolgozni, előbb segédlevéltárosként (1983-1987), majd levéltárosként, igazgatóhelyettesként (1987- 1993). Közben elvégezte az ELTE BTK levéltár kiegészítő szakát (1984-1987). 1993- ban megvédte kandidátusi értekezését, és dr. Szita László nyugdíjba vonulását követően Imre lett a Baranya Megyei Levéltár igazgatója 22 évig. Tudományos érdeklődése elsősorban a társadalomtörténetre, a Baranya vármegyei és dél-dunántúli nemesség 18-19. századi történetére irányult. Ezen belül is a nemesi felkelések (inszurrekciók), az 1809-es utolsó nemesi felkelés, valamint a győri csata érdekelték. Igazgatói éveiben intenzív nemzetközi kapcsolatokat épített ki Ausztria és Horvátország irányába. Több alkalommal sikeresen pályázott Alsó-Ausztriába, Zágrábba és Eszékre, de elnyert leuveni ösztöndíjat is. Kutatásai miatt 2010 után két alkalommal is vendégül láttam Bécsben a Collegium Hungaricumban. A Magyar Történelmi Társulat és az MTA PAB Történettudományi, Filozófiai és Néprajztudományi Szakbizottsága mellett élénk szakmai munkát folytatott a Magyar Levéltárosok Egyesületében és a Hajnal István Körben is. Egyéniségéből adódóan is rendkívül kiterjedt társadalmi kapcsolatokkal rendelkezett. 15
