Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Cserna Anna: Ideák és kétségek. Hainer Ignác törvénygyakornok naplója 1837-ből
CsERNA Anna Ideák és kétségek Hainer Ignác törvénygyakornok naplója 1837-ből A személyes, vagy másképpen az én-dokumentumokkörébe tartozó napló különleges forrástípus, ugyanis az íróját külső elvárások nem korlátozzák, teljes mértékben önmagát adhatja. A napló a magánszférát rejti, bizalmas, intim, szubjektív gondolatokat, reakciókat rögzít, azaz az ént tükrözi vissza. A naplóbejegyzésekben a pillanat, a jelen közvetlen benyomásai, érzelmek, szituációk jelennek meg. Sajátossága, hogy az író nézőpontja alapján informálódhatunk a történésekről, a cselekedeteit meghatározó érvekről, magyarázatokról, az illető személy személyiségjegyeiről. Ha a naplóíró fiatalember lévén, akkor még az életkori jellegzetességekkel is számolnunk kell, mint a tapasztalat hiányával, mint az emóciók hullámzásával és befolyásoltságával. A napló élmények összefoglalója akkor is, ha látszólag napirendszerű leírásokat tartalmaz, a jelentéktelennek tűnő feljegyzés is társadalomtörténeti szemszögből felértékelődik, ugyanis számunkra az adott kor emberének hétköznapjairól szól.1 A mindennapok adalékaival szolgáló napló forrásértéke vitathatatlan, és napjaink mikrotörténelem kutatása már kiemelkedő dokumentumként kezeli, azaz történeti forrásnak tekinti. A közgyűjteményekbe szerencsére számos napló került, többek között a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára is jó néhányat őriz. A reformkori értelmiség, a honorácior réteg társadalomtörténeti megközelítésű kutatásához ajánljuk elsősorban Hainer Ignác törvénygyakornok 1837-ben írott feljegyzéseit. Hainer Ignác naplója önmagában is érdekes olvasmány, hiszen egy 19. század első felében élt, felnőttsége kezdetén lévő ifjú ember világába, gondjaiba kalauzolja el az olvasót, valódi élményt nyújtva a reformkort kedvelőknek. Hainer Ignác birtoktalan nemesi értelmiségi családból származott.2 A jogi pálya kijelölt út volt számára, hiszen nagyapja, apja is uradalmi tisztséget viselt, a jogi végzettség a családjában a kenyérkeresetet biztosította. Az iskoláztatásában tehát racionális indokok, valamint a családi hagyomány követése volt a motiváció. Az iskolázottság megőrzendő családi érték, e tekintetben az anyagi nehézség sem gátló akadály. Apját öt éves korában vesztette el, ő lett anyja reménysége, a család reményiSasfi 2013,262-263. 2 Glósz 2014a, 43., 45. Hainer Ignác (1818-1900) apja Hainer Ignác (1785-1823) Baranya vármegye levéltárnoka, majd a Gróf Jankovich uradalomban inspektor, a család nemességének kihirdetője, anyja Madarász Katalin. Apai nagyapja, Szászországból Baranyába áttelepedett Hainer János kasznár a Petrovszky-uradalomban, anyai nagyapja, Madarász József a gróf Jankovich Izidor Pozsega vármegyei uradalmainak teljhatalmú megbízottja, nagybátyja, ifj. Madarász József a vármegye főjegyzője, helyettes alispánja 1847-ben. 114
