Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
ételt főzött és valaki abban ött (evett), minden állatnak, madárnak, tyúknak, lónak, tehénnek az szavát megértötte. Históriát is beszélt róla, az tyúk mint szóltfiának, hogy fiarka alá bújnék, és azon mosolyodott a% szolga, ki titkon ött volt a% ura étkébe. Az verebeknek is mint holtak követséget, hogy egy szamár elosztott egy %sák bú fiit az úton. De én efi is ördögi praktikának vélem”.46 Ez az eset is rávilágít, hogy az egyre gyakoribbá váló boszorkányperek élményleírásai mennyire hasonlóak az ördög praktikáihoz. Ennek alapja, hogy a boszorkány és az ördög szövetséget körnek egymással. Az effajta ördögi praktikák ellen a falvak népe a prédikátorok segítségét vette igénybe. Bornemisza is fellépett egyszer egy ilyen esetben Nyitra megyében47 48. „Estre vacsora előtt ül vala mellettem egy szolgabíró, afi úgy hagyítá (meghajítá), hogy ottan betörik az feje, egyebeket is hagy igáit, én mellettem is ütötte a fialt, de csak ruhámat sem illette. Míg ott voltam, szép dicséreteket és könyörgéseket mondottam, r írva nálok hagytam könyörgő imádságot, hogy a^s^erént segítségül hívják azur at és életeket megjobbítnák, azután rövid nap eltávozott (a gonosz lélek).’™ Bornemisza Péter nevéhez fűződik a 16-18. században egész Európán átvonuló boszorkányüldözési hullámhoz kapcsolódóan, az első részletesebb leírás a boszorkányokról. A protestáns prédikátor 1574-es tudósításából a következő kép tárul elénk a Pozsony vidékén elégetett boszorkányokról: „Éjjel járó asszonyokról is sokat mondhatnék, kik éjjel macska képébe szpkdécselők, sok lovagok módjára járók voltak, tombolák, táncspsok, részegesek, paráznák egymás között, kik féllábbal kis gyermekecskéket czjgérbe tettek ki, kik sok kárt, csintalanságot miveitek, kik közgül nem régen is 1574 esztendő tájban Poson felé sokakat bennek megégettének. Kik szörnyű dolgokat vallottak, kiknek ugyan királyné asszonyok van és annak szavára rettenetes dolgokat mivel az ördög. De mond azért, hogy végre elveszesse őket. ’49 1609 és 1614 között tartotta Dániel könyvét magyarázó beszédeit Kecskeméti Alexis János50 Sárospatakon: „Az mágusoknak neve felette böcsületes voltfi...] De annak utánna, ennek igaz utát elhagyván, az mágusoknak neve szállott a papokról és a bölcs emberekről azokra, kik ördögi mesterséget űznek, bűvösökké-bájosokká lesznek, ördöggel kötnek, varázsolnak és szömfénveszjéssel egyebeket megcsalnak. Azért most az mágia semmi egyéb, hanem az oldókötő ördöngös férfiaknak, babonás bábáknak az ő ördögi csalárd mestersége, mellyel elhitetnek egyebeket, úgy mint kik ördögnek adták magokat. Ennek pedig az mágiának, ördögi praktikának felette sok nemei vadnak, tudni illik 1. mikor vízből [...] 2. mosdó medöncéből [...] 3. tükörből [...] 4. tűzből [...] 5. embernek tenyeréből [...] 6. füstből, ha felmegyen él, ha alátér és elterjed, meghal 46HÓMAN-SZEKFŰ [1928-1934]. V: 142. 47Nyitra vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyságészaki részében, Jelenleg Szlovákia része. 48HÓMAN-SZEKFŰ [1928-1934], V: 142. 4,KOMÁROMY 1910. 22. “Kecskeméti Alexis János (1570-es évek?—Nagyvárad, 1619) sárospataki lelkipásztor. Debrecenben, Wit- tenbergben, Heidelbergben végezte tanulmányait. Egyetlen könyve, prédikációinak gyűjteménye, ,Az Dániel próféta könyvének magyarázatja”, halála után, 1621-ben jelent meg Debrecenben, Margitai Péter gondozásában. 87
