Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
3. Evangélikusok a 18-20. században
Összegzés A 18. század első felében a nemzetiségek folyamatos mozgásban voltak, a szabad költözködés következtében keresték a számukra legalkalmasabb és a legjobb gazdasági viszonyokkal rendelkező területet, jobb életkörülményeket, gazdasági-társadalmi lehetőségeket, előnyös kondíciókat. A század végével mind az állami, mind a földesúri telepítések lezárultak. Német területekről ekkor már nem érkeztek telepesek.107 A 19. század első felétől leginkább a belső migráció volt jellemző. A somogyi településeken élő evangélikus németeket a Tolna megyei népességfölöslegből érkező csoportok, illetve Baranya és Somogy német lakta falvaiból átáramló német lakosok erősítették.108 További telepesek, főleg zsellérek érkeztek Vámosra, Gadácsra, Polányba és Szilbe, valamint a német települések melletti pusztákra, Bonnya pusztára, a Szil melletti Pataki pusztára, Hács pusztára és a Németiad melletti Gyöngyös pusztára.109 Az evangélikus német települések további sorsát a 18. század végétől a 19. század végéig vizsgálva a következő megállapításokat tehetjük: azok a falvak, ahová kevés német telepes érkezett hamar elmagyarosodtak, ilyen volt például Fiad vagy Edde. Kizárólag német lakosú települések nem voltak Somogybán, többnyire magyar etnikumú, vegyes nemzetiségűeket találunk. Ott viszont, ahol sok német telepedett meg, sokáig megmaradt a német jelleg, amely az összeírásokban is nyomon követhető. Erre jó példa Mocsolád, Kötcse, Döröcske és Ecseny esete. A Tabon élő németek száma a szlovákokkal szemben nem jelentős, ezért ők hamar eltűnnek az összeírásokból. A legmegbízhatóbb helyi összeírás, amely a leginkább tükrözi a vármegyei nemzetiségi összetételt a Rumy Károly-féle összeírás110 és a Vörös László által készített felmérés.111 112 Utóbbi a nemzetiségek pontos számát is megadja. 107 SZITA 1977. 222, 225. 108 Erről tanúskodik egy kérelemlevél is, melyben a Kapolyon élő evangélikus németek tanítót kérnek, aki saját nyelvükön és magyarul is tanítja gyermekeiket. Kapolyra nem érkeztek közvedenül evangélikus németek, valószínűleg családi kötelékeik révén kerültek kapcsolatba az evangélikusokkal, akik a közelben fekvő Kötéséről vagyTabról települhettek át. MNL SML IV. 1. c. 68/1794. 109SZITA 1993. 73 1l0Széchényi Ferenc királyi biztos utasítására Rumy Károly György által készített Descriptio geographico- statistico-topographica comitatus Simighiensis c. munka. TÓTH 1988. 41. "'Vörös László 1849-ben és 1853-ban is elkészítette el a vármegye összes településének összeírását. Főként az egyházak és a járások kimutatásai adták munkájának alapját. SZITA 1993. 119. 112LELKES 2008. 40-41,44-45,52-55,108-111,120-121,126-127,132-135. TÓTH 1988. 60-63,65, 235
