Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
felfogása Bornemisza Péternek is, aki hasonlóképen hisz a nagy sok csudálatos kísértetekben, s a bűnszándékokat, szabad akarat hiányában, az ördög művének tulaj'donítjalm Méliusz maga is foglalkozott népi gyógyászattal, élete legfőbb műve a „Herbarium azjaknacfuveknecnevekroel, természetekroel, és hasznairól”, mely 1578-ban, halála után jelent meg, Magyarországon is úttörő mű. Orvosi füveskönyvének jelentősége többek közt abból áll, hogy a különböző növények gyógyerejének tudományosan megalapozott, de a laikusok számára is érthető leírását készítette el. A hagyományos gyógyító eljárások eszköztárából sok mindent átemelt a tudomány világába és kivonta a babona fogalma alól. „YLeceptjei végén a probatum est, késértett (kipróbált) dolog megjegyzések, a tapasztalat igazolásai közvetve a boszorkányhit látens tagadásának is tekinthetők. A bolhahalál fűnéP (Conysa minor) megjegyzi: A bábák, boszorkányokat, éjjeli rettegést, ayt hazudják, hogy e balhafűvel és a csengőfűvel elűzhetik. De kész hazugság. Az Isten lelke az aki az igaz hittel az sátánt, efféle rettegést elűzi- Leírja, hogy a „holdrutam, holdfii (Lunaria, GraeceSelinitis) sebforrasztó és női vérzést csillapít, majd hozzáteszi: az bábák babonás füve”?1 Méliusz a boszorkányhittel kapcsolatban kijelenti: 1. a füvekkel gyógyítás nem babona, hanem Isten műve, tehát nem boszprkányságj 2. a rítus, a gyógyítás irracionális eleme a sátán szava, tehát üldözendő?1, A felfogás hosszú távra megszabja a boszorkányhit elleni küzdelmek technikáját. 1578-ban látott napvilágot Bornemisza Péter lutheránus lelkész teológiai értekezése, amely kifejezetten a boszorkányság témáját fejtegette: „Ordögy kisirtetekröl, avagy röttenetes vtalatossagarol ez megfertezetet vilagnac. Es azpol való ki tisztogatásáról az mi Vrunc Iesus Christusnac. Mellybol ki tetzjc az ördögnél való hartza, es ez négy ellensegnec: az Satannac: az Bünnec: az kegyetlenéknec: es az halalnac győzedelmes rontása?'' A magyar protestantizmus egyik legnagyobb alakja, Balassi Bálint nevelője művében boszorkányhiedelmekről értekezett, boszorkányokról szóló történeteket mesélt, s számos különféle eljárást írt le, amelyeket írott vagy szóbeli forrásokból ismerhetett meg. Gyakran jegyzi fel, hogy ahol előbb misemondó papot hívtak, s ez nem tudta elűzni a gonosz lelket, a prédikátornak elsőre sikerült. A cél az volt, hogy elválasszák a hagyományos gyógyítást a babonaságtól, mágiától, miközben azt sugallták, hogy a laikus gyógyítók rítusa az ördög műve. A hivatásos orvosok munkáját pedig úgy segítették elő, hogy bőségesen leírták mindazt, amit ezzel szemben babonának tekintettek. Bornemisza Péter például megírta, hogy egy prédikátorát, Lethenyei Pált 1577-ben elküldte „több igen megvakultfalukra”, hogy egy bűbájos, ördöngős asszonyból űzze ki “HÓMAN-SZEKFŰ [1928-1934], V: 141. 35 Bolhahalál fű: Parlagi bolhafű, bolhaűző vagy szurokfu. A száraz fű füstje, bolhát és poloskát űz és pusztít. 36Holdruta vagy holdfű, lúdrettentő fű. Külsőleg a sebek tisztításra alkalmas a fűnek főzete. 37R. VÁRKONYI 1990. 407. 38 R. VÁRKONYI 1990. 407. 85
